|
3. A felek hadászati tervei és az erők csoportosítása
2007.01.08. 09:18
A fejezet a koalíciók hadászati elképzeléseit mutatja be a győzelem kivívására
3. A felek hadászati tervei és az erők csoportosítása
A német haditerv alapjait Schlieffen 1905-ben rakta le, és Helmuth Johannes Ludwig von Moltke vezérezredes (1848-1916) vezérkari főnök öntötte végső formába. N háború kezdetén a gyengébb Oroszországgal szemben kisebb erőkkel védelmet szándékoztak folytatni, ugyanakkor Franciaország ellen a főerőkkel támadó hadműveleteket terveztek. A főcsapást a franciák német határ erődítéseit északról megkerülve Belgiumon keresztül készítették elő. A francia hadsereg szétverését nagyarányú bekerítő hadművelettel tervezték, majd főerőik átcsoportosítása után néhány hónap alatt keleten is be akarták fejezni a háborút.
A német hadvezetés a támadó feladatot, a jobb szárnyat képező öt hadsereg Párizst nyugatról megkerülő hatalmas csapásával szándékozott végrehajtani, míg Elszász-Lotaringiát a francia betöréstől két hadsereggel biztosította. Keleten, az oroszokkal szemben átmenetileg egy hadsereget vonultatott fel védelemre.
A francia haditerv lényege Észak-Franciaország területének megtartása és Elszász-Lotharingia visszafoglalása volt. A franciák öt hadsereget terveztek felvonultatni. A jobb szárnyon Toul és Epinal között támadó feladattal Elszász-Lotharingia ellen az 1. és 2. hadsereget (HDS.), középen Verdun körzetében a 3. HDS.-et a németek tevékenységtől függően támadó vagy védő feladattal, a balszárnyon, a belga-francia határon pedig az 5. HDS.-et olyan elgondolással, hogy Luxenburgon keresztül oldalba támadja a németeket. A 4. HDS.-et a 3. mögött hadműveleti tartalékként tervezték alkalmazni.
Anglia a tengeri uralom biztosítására törekedve a nyugati hadszíntéren mindössze egy expedíciós hadsereg partra tételével számolt, melyet a francia haderő bal szárnyán vonultattak fel, alkalmazásukat azonban nem hangolták kellően össze.
Az osztrák-magyar haditerv szintén több arcvonalas háborúval számolt. Ennek megfelelően a haderőt három részre osztották. Az „A” lépcsőt (1., 3., 4. HDS) Oroszország ellen, a „minimális Balkán-csoport”-ot %., 6. HDS.) Szerbia ellen, a „B” lépcsőt (2. HDS.) pedig kettős feladattal tervezte alkalmazni. Ha Oroszország belép a háborúba, akkor az „A” lépcső megerősítésére felvonul Galíciába, ha nem, akkor Szerbia ellen az 5., 6. HDS.-gel együtt, mint „maximális Balkán-csoport” kerül alkalmazásra.
Az orosz haditerv célkitűzéseit a Franciaországgal kötött szerződés is befolyásolta, aminek értelmében a hadüzenettől számított 15 napon belül támadnia kellett Kelet-Poroszországban, a német erők lekötésére és a nyugati arcvonal teher mentesítésére. Ezek figyelembevételével az, Északnyugati Frontot Németország, a Délnyugati Frontot a Monarchia ellen tervezték felvonultatni.
Valamennyi haditerv a hadászati célok rövid idő alatti elérésére épült. Ezek kidolgozása során helytelenül értékelték az erőviszonyokat, figyelmen kívül hagyták a milliós tömeghadseregek szétverésének lehetőségeit. Abból a téves feltételezésből kiindulva, hogy a feladatokat egy csapásra- döntő csatában- megoldhatok, elhanyagolták a hadászati tartalékok képzését. A haditervek szárnyról való megkerülésre, bekerítésre irányultak, és általában az ellenfél lebecsülése jellemezte őket. A hadászati feladatokat a katonai vezetők elképzelései szerint az önálló hadműveleteket folytató tábori hadseregeknek általában 20-30 km szélességben, egylépcsős hadműveleti felépítésben kellett végrehajtaniuk. A hadtestek és hadosztályok egy- vagy kétlépcsős harcrendet alakítottak ki. A hadtest harcrendjének szélessége támadásban általában 6-10, a hadosztályé 3.5 km volt. A harc tüzérségi párbajból, sűrű rajvonalban előretörő gyalogság tűzharcából és szuronyrohamából állt. Védelmet csak ideiglenesen, rövid ideig szándékoztak folytatni. Céljaként az időnyerést, a támadásba való átmenet feltételeinek megteremtését határozták meg.
| |