Páncélelhárítás 1945 után

• A páncélosok elleni védelem elvei és eszközei.
  • A páncélelhárítás

A második világháborút követően a hadseregekben jelentősen megnőtt a páncélos harceszközök fajtája és mennyisége. Ezek közös jellemzője, hogy a bennük elhelyezett élőerőt megvédik a lövészfegyverek tüzétől és a tüzérségi lövedékek repeszeitől. Elpusztításukhoz általában páncélelhárító eszköz, vagy lövedék általi közvetlen találatra van szükség. A sokféle páncélozott cél megjelenéséből következik, hogy a páncélelhárítás területe kibővült és tartalma átalakult. Mindemellett a páncélelhárítás úgy védelemben, mint támadásban az összfegyvernemi harc általános megszervezése körébe tartozó tevékenység. A páncélelhárítás az összfegyvernemi harc azon része, amely az ellenség, támadáshoz csoportosult, vagy már támadó harckocsijai, páncélozott gyalogsági harcjárművei, és ezek harcrendjében elhelyezkedő önjáró páncéltörő ágyúi, irányított páncéltörő rakétával, vagy hátrasiklás nélküli páncéltörő lövegekkel felszerelt harci gépei és más- elsősorban páncélozott- harcjárművei ellen irányul. A nagytömegű páncélozott eszköz elleni eredményes harc megköveteli, hogy az ellenük való harc egységes, szilárd rendszert képezzen. A páncélelhárító rendszer a védelmi rendszer része, annak legfontosabb alrendszere. A páncélelhárító rendszer általában magába foglalja:

• A századtámpontokat a bennük lévő elsősorban páncélelhárító eszközökkel;
• A páncélosok elleni lesállásokat;
• A páncélelhárító tartalékokat és a számukra előkészített tűzszakaszokat;
• A második lépcsők harckocsijait, páncélelhárító eszközeit, ezek körleteit és előkészített tűzszakaszait;
• Az aknatelepítésre kijelölt műszaki alegységeket és a telepített aknazárakat;
• A különböző műszaki zárakat;
• A harckocsi veszélyes irányokban elhelyezkedő tüzérséget és az általuk előkészített különböző tűzfeladatokat;
• Az előre mozgó harckocsikra előkészített légi csapásokat;

A különböző kötelékek (századok, zászlóaljak, stb.) páncélelhárító rendszerüket a kapott feladatnak megfelelően saját maguk alakítják ki. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a páncélelhárítást az adott kötelék védelmének teljes mélységére meg kell szervezni, különös tekintettel a harckocsi veszélyes irányokra. A megszervezés az összfegyvernemi parancsnok egyik legfontosabb feladata. Az egész védelmi harcot a páncélosok elleni harc alapgondolatából kiindulva kell megtervezni és megszervezni. Ennek szem előtt tartásával kell kiválasztani a terepet, felépíteni a harcrendet, elosztani az erőket és eszközöket, megszabni a feladatokat, megtervezni a különböző manővereket, megszervezni a tűzrendszert és az együttműködést. Miután a páncélosok alkalmazása nem egyenletes elosztásban várható, ezért a páncéltörő eszközöket a fő harckocsi veszélyes irányokban célszerű összpontosítani. A harckocsik elleni harcot a leghatékonyabb eszközökkel, a megfigyelhetőség és a lőtávolság hátsó határán kell kezdeni és megsemmisítésükig folytatni.

A támadó rendszerint a feladat gyors végrehajtása érdekében legtöbb harckocsiját az első lépcsőben veti be, ezért arra kell törekedni, hogy a támadónak még a peremvonal elérése előtt jelentős veszteséget okozzunk. Ugyanakkor a fő harckocsi veszélyes irányokban összefüggő és a mélységbe lépcsőzött páncélelhárító tűzzónákat szükséges létrehozni. Az első tűzzónát a peremvonal előtt, a századtámpontok tűzeszközei létesítik az első lépcsőben támadó harckocsik megsemmisítésére. (Ezt megelőzheti az elöljáró által alkalmazott légi csapás, távaknásítás, stb.) A második tűzzónát a zászlóalj védőkörlet hátsó határánál célszerű létrehozni, részben a zászlóalj tartalékok (harckocsi-, tüzérség, stb.) bevonásával a századtámponton áttört harckocsik megsemmisítésére. Nagyobb mélységekben az elöljáró lehetőségeinek függvényében lehet és kell létrehozni tűzzónákat.

·        A páncélelhárítás eszközei:

A páncélozott harceszközök harcképtelenné tétele (megsemmisítése) többféle módon hajtható végre, és pedig: a védelmet biztosító páncél átlövésével, a futómű megrongálásával, a harcjármű felgyújtásával, stb. Megsemmisítésre az elmúlt évtizedekben többnyire tömör lövedékeket, robbanóanyaggal vagy gyújtóanyaggal töltött bombákat, aknákat, gránátokat, lángszórókat alkalmaztak. A másodok világháború után, ezeket is, de különösen a célba jutató eszközöket továbbfejlesztették. Előbb a lövedékek páncélátütő képességét és a fegyverek hatótávolságát növelték, majd követelménnyé vált a cél első lövéssel való megsemmisítése, illetve a páncéltörő eszközök manőverező képességének fokozása, a fegyverkezelőinek védelme. A lövedékekben alkalmazott robbanóanyagokat és gyújtókeverékeket is korszerűsítették. A pontosság fokozása érdekében a lövedékek egy részét irányíthatóvá tették. Ezzel a páncélosok elleni harc új hatalmas arzenálja jött létre, a rakéta páncéltörők arzenálja. Napjaikban a páncélos célok leküzdésére alkalmas lövedékek három nagy csoportját különböztetjük meg.

A,) Páncéltörő lövedék: tömör, fenékgyújtóval és robbanótöltettel ellátott, kemény fémmagos űrméret alatti és leváló köpenyes űrméret alatti;

B,) Páncélrobbantó lövedék (üreges töltetű, kumulatív hatású);

C,) Páncélrepesztő lövedék;

A tömör páncéltörő lövedék becsapódáskor lukat üt a páncélon, és a belső oldalon leváló repeszekkel együtt fejti ki hatását. A fenékgyújtóval és robbanótöltettel ellátott páncéltörő lövedék, a páncélon történő áthatolás után (a gyújtó késleltetése következtében) a lövedék szétrobban és így fejti ki hatását. A kemény fémmagos űrméret alatti lövedék belsejében igen kemény, wolframkarbidból készült lövedékmag van (legújabban ez lehet urán magvas is). Kezdetben a lövedéket ballisztikai süveggel látták el, a magot körülvevő fém megakadályozta a lepattanását a cél tárgyról. A kis lövedék súly miatt nagy a lövedék kezdő- és becsapódási sebessége, (egy 85mm-es páncéltörő ágyú normál lövedékének a kezdősebessége 800m/s, az űrméret alattié 1050m/s), így a nagy mozgási energia vastagabb páncélátütésére is alkalmassá teszi. Az űrméret alatti gránátok másik változata a leváló köpenyes űrméret alatti lövedék, ezzel a megoldással a kezdősebességet további 400-500m/s-al tudták növelni. A legújabb típusú angol, amerikai, német stb. harckocsik szárny stabilizált nyíllövedékeinek kezdősebessége 1500-1800m/s és páncélátütő képessége 2000m-en eléri a 220-250mm-t, ráadásul a rétegelt páncélt is átüti. A kezdősebesség fokozását új típusú lőportöltetek is elősegítették. A kumulatív hatású lövedéknél a robbanótöltet energia kumulációja robbanáskor fokozott átütő hatást biztosít. Ehhez azonban a töltet robbanásának a páncéltól meghatározott (optimális) távolságra kell bekövetkezni, aminek feltétele a viszonylag kicsi kezdő- és becsapódási sebesség, illetve a lövedék forgómozgásának mellőzése. A második világháború végén már sikerült létrehozni a reaktív erő felhasználásával működő páncéltörő fegyvereket (németek, amerikaiak). A háború után megalkották az első rakétákat, melyek irányításának megoldásával, a kisebb repülési sebesség miatt, a kumulatív hatás kihasználására kedvező lehetőséget biztosított. Ezzel gyakorlatilag elérkeztünk oda, hogy azt állíthatjuk nincs olyan vastag páncélzatú harckocsi, amelynek páncélzata ne lenne átüthető. A kumulatív lövedéket tovább fejlesztették a lövegek részére is. A lövedék forgómozgását szárnyakkal vagy forgóköpennyel stabilizálták. Új eszközként jelentek meg a hátrasiklás nélküli lövegek, melyek ötvözik a rakétahajtást és a kumulatív hatást, 1200m-en akár 400mm-es páncélt is képesek átütni. A páncélrepesztő lövedék képlékeny robbanóanyaggal van töltve. Becsapódáskor a robbanóanyag rásimul a páncélra, robbanáskor a páncéllemezben olyan rezgéseket kelt, amely szétrepeszti a páncélt és a belsőoldalon nagy sebességgel leváló repeszdarabok, végzik a pusztítást. Az eddigiekből nyilvánvalóan következik, hogy az elmúlt évtizedekben a lövedékek páncélátütő képessége jelentősen növekedett.

A páncélosok megsemmisítésének sajátos eszközei az aknák elsősorban a harckocsi aknák. Az aknák három főrészből állnak, a töltetből, a gyújtóból és az aknatestből. A legfontosabb rész a töltet, mely biztosítja a romboló hatást, ez lehet: trotil, hexogén, tetoril, tent stb.

A töltet nagysága attól függ, hogy milyen céltárgy rombolására kívánják felhasználni. (A gyalogsági aknákat az utóbbi évtizedben betiltották.) A harckocsi aknák töltete általában 2-10kg lehet, egy korszerű harckocsi lánctalpának átszakításához 4-5kg-os töltet szükséges (ez természetesen függ a robbanóanyag minőségétől is). A harckocsik fenékpáncéljának átütéséhez használt aknák töltete eléri a 15kg-ot. A töltet tömegét csökkentheti a kumulatív kialakítás. Szakfolyóiratokban több tanulmány szól a távaknásítás lehetőségéről. Ezen rendszerek lényege, hogy az aknát valamilyen erre a célra szolgáló eszközzel jutatják el az alkalmazás helyére. Az aknák mérete lényegesen kisebb a korábbiaknál, viszont nagy hatóerejű robbanóanyagot tartalmaznak, „telepítés” után a talaj felszínén maradnak, de az akna sűrűség igen nagy. Ezért az ott elhaladó páncélosok akár 85-90%-os veszteséget is szenvedhetnek.

Végül nézzük meg, hogy a páncélosok elleni harc eszközeit hogyan osztályozhatjuk:

            A,) mindenek előtt célszerű megkülönböztetni a páncélelhárítás aktív és passzív eszközeit. A páncélosok elleni aktív eszközök tevékenysége arra irányul, hogy az ellenséges páncélosokat megsemmisítsék. A passzív eszközök, olyan cselekvések összessége, amelyek közvetlenül nem eredményezik a páncélosok megsemmisítését, de elvégzésük lényegesen hozzájárulhat elpusztításukhoz. Ezek lehetnek:

·        A terep kiválasztása a páncélosok elleni harcra;

·        A terep műszaki megerősítése;

·        Támpontok, tűzszakaszok, tüzelőállások meghatározása, kiépítése;

·        Páncélosok elleni műszaki zárak létesítése;

·        Rejtés, álcázás, dezinformáció;

·        Figyelés, riasztás megszervezése, fenntartása;

·        Együttműködés megszervezése, fenntartása.

Az aktív páncélelhárító eszközök felosztása:

• a,) A nagy távolságú harc eszközei. Olyan távolságon kezdik az ellenséges páncélosok elleni harcot, ahonnan azok lövegeikkel, közvetlen irányzással nem képesek felvenni a harcot. E harc megszervezése és vezetése minden esetben magasabb parancsnokság hatáskörébe tartozik. Ezért lehetőségeit felsoroljuk, de nem részletezzük:
  • Hadműveleti-harcászati rakéták: különleges több robbanófejes páncéltörő lövedékkel, szóró akna lövedékkel.
  • Repülők: gyújtóbombával, kumulatív bombával, páncéltörő rakétával, gépágyúval, szóró aknával.
  • Tüzérség fedett tüzelőállásból: szóró aknával, gyújtólövedékkel, hagyományos lövedékkel.
  • Harci helikopterek: irányítható páncéltörő rakétákkal, nem irányítható páncéltörő rakétákkal, gépágyúval.

 b) A közepes hatótávolságú harc eszközei. E távolságon vívott páncélelhárító harcban mindkét fél képes közvetlen irányzással egymásnak veszteséget okozni. E harcot zömében század, zászlóalj és dandár szinten tervezik, szervezik és vezetik.

  c) A kistávolságú harceszközök, e távolságon belül alkalmazható a lövészraj kézi páncéltörő fegyvere.  Ez a harc feladata minden fegyvernem és szakcsapat katonájának, aki kézi páncéltörő rakétával, puskagránáttal van felszerelve. E harcot az alegységparancsnokok szervezik, vezetik, és az egyes katonák hajtják végre.

 d) A közelharceszközök. Ez alatt a kézigránát dobótávolságon belüli harcot értjük. Ez a harc feladata minden katonának, akit az ellenséges harckocsik kézigránátdobó távolságra megközelítenek.

b) A közepes hatótávolságú harc eszközei:

• A korszerű harckocsik, a fentebb bemutatott harckocsik lövegeinek űrmérete 100-125mm között mozog, az új típusú lövedékekkel, 5-7 lövés/perc tűzgyorsasággal, 2-3km lőtávolságról, 80%-os találati valószínűséggel képesek megsemmisíteni ellenfeleiket. Több harckocsi típust elláttak irányítható páncéltörő rakétákkal, ezek lőtávolsága eléri a 3-4km-t, automatikus vezérlésűek, páncélátütő képességük meghaladja az 500mm-t.
• Tüzérség közvetlen irányzással, e területen az irányított páncéltörő rakétákat kell először megemlíteni. Ezeknek több típusa van, de nyugodtan elmondható, hogy lőtávolságuk és páncélátütő képességük a legnagyobb, emellett találati valószínűségük is igen nagy. Ugyancsak jó hatásfokkal alkalmazhatók a páncélozott önjáró páncéltörő ágyúk (páncélvadászok, vadászpáncélosok, stb.) Kiváló védelmet nyújtanak a kezelők számára, jó a manőverező képességük, viszonylag kis célfelületet mutatnak az ellenség felé. Lövegtől és lövedéktől függően 2-3km-en 200-300mm-es páncél leküzdésére képesek. Tűzgyorsaságuk és találati valószínűségük nagy. Úgy támadásban, mint védelemben a páncélelhárítás nélkülözhetetlen és korszerű eszközei. Helye van még a páncélelhárításban a gépvontatású páncéltörő ágyúknak, jelentőségük a második világháborúhoz képest jelentősen csökkent. Védettségük, manőverező képességük, lőtávolságuk és hatásuk már nem felel meg a korszerű harc követelményeinek. A második világháború után rendszeresítették a hátrasiklás nélküli lövegeket a hagyományos löveg lövésmódját és a rakéta elvet egyesítő elsősorban páncéltörő fegyver. Egyszerű szerkezetű, kis súlyú, olcsó előállítása, könnyen kezelhető. Kumulatív lövedékével 1000-1500 m-en, 300-400mm-es páncélt átüt. Más eszközökkel együtt elsősorban az alegységek hatásos páncéltörő fegyvere. Előnyösen alkalmazható az irányított páncéltörő rakétákkal együttműködésben. A tábori tüzérségi lövegek elsősorban fedett tüzelőállásból vesznek részt a harcban, de tömeges harckocsi támadás esetén, ha a páncélosok megjelennek a tüzelőállás közelében közvetlen irányzással is részt, vehetnek megsemmisítésükben. Elsősorban az ágyúkat kell számításba venni, de a tarackokhoz és a tarackágyúkhoz is rendszeresítettek közvetlen irányzású feladatok megoldásához páncéltörő gránátot. A harc mozgó jellege miatt bármikor és bárhol megjelenhetnék a páncélosok. Ezért a tábori tüzérségnek is készen kell állni megsemmisítésükre.

A páncélozott szállító harcjárművek, a korszerű gépesített csapatokat, a rajok (szakaszok) szállítására ellátták páncélozott szállító járművekkel, egyeseket felszereltek irányítható páncéltörő rakétákkal, másokat hátrasiklás nélküli löveggel, (esetleg mind kettővel), illetve gépágyúval és géppuskával. Erre azért volt szükség, hogy a tömegesen megjelenő páncélosokkal szemben a raj (szakasz) bármilyen helyzetben feltudja, venni a harcot. A gépágyúval 800-1000m-en 20-30mm-es páncélt képesek átütni, tehát a gyalogsági harcjárműveket le tudják küzdeni. A géppuska pedig alkalmas a páncélosok harcrendjében mozgó gyalogság leválasztására, így azok közelharcban könnyebben megsemmisíthetők lesznek.

• A harckocsik elleni aknazárak. A harckocsi-aknazár továbbra is nélkülözhetetlen eleme a páncélosok elleni harcnak. Telepíthetők kézzel, géppel, lövedékkel, helikopterrel, repülővel. Az irányított aknazár nagyobb jelentőségű, mert ott és akkor aktivizálhatók, amikor a páncélosok megjelentek.

c) A kistávolságú harc eszközei. A páncélosok elleni harc feladata a szárazföldi csapatok minden katonájának, a cél megvalósítása érdekében rendszeresítették a kézi rakéta páncéltörő fegyvert és a puskagránátot. Az előbbit általában a raj állományában rendszeresítették. Lőtávolsága 500-800m, kumulatív lőszerrel páncélátütő képessége 200-400mm lehet. Az utóbbiak lőtávolsága 100m körül, páncélátütő képessége 200-300mm lehet. Ezekkel, az eszközökkel a rajok sikeresen vehetik fel a harcot a páncélosok ellen.

d) A közelharc eszközei. Az egyes katonák közvetlen közelről képesek velük harcképtelenné tenni a páncélosokat.  A kumulatív hatású kézigránát, tömege kb. 1kg. A katona 20-25m-rőldobja a páncélosra, páncélátütő képessége 100-200mm lehet. A gyújtó kézigránát, illetve gyújtó palack hatását a harcjárműbe befolyó égőfolyadék által fejti ki. Korszerű viszonyok között alkalmazása háttérbe szorul.

A páncélosok elleni harc eszközeinek hatótávolsága

Repülőgép                                                                                                                 több száz km

Rakéta, szóró aknával                                                                                                50-100km

Harci helikopter, szóró aknával                                                                                  10km

Harci helikopter ir. Pct. Rak.                                                                          3-4km

Tüzérség szóró aknával                                                                                              15-50km

Tüzérség hagyományos löszerrel                                                                                 15-30km

Tábori löveg közvetlen irányzással                   1-3km

Irányítható páncéltörő rakéta                                       3-4km

Harckocsi                                                       2-3km

Önjáró páncéltörő ágyú                                   2-3km

Vontatott páncéltörő ágyú                    1-2km

HSN löveg                                          1-2km

Kézi páncéltörő gránátvető      500-1000m

Puskagránát                 100m

Kumulatív kgr.25m