A folyamatos átszervezések, helyőrségváltások és létszámleépítések kedvezőtlenül hatottak a hivatásos és közalkalmazotti állomány élet-és munkakörülményeire. A helyőrségváltások sok családnál rontották a megélhetési lehetőségeket, miután a házastársaknak gyakran nem tudtak munkahelyet biztosítani. Ezt a helyzetet még csak fokozta, hogy 1994—1996 közötti években az általános illetményfejlesztés mértéke alatta maradt az éves áremelkedéseknek, tehát reálbér csökkenés következett be.

A honvédség technikai korszerűsítése—az átszervezések és létszámcsökkentés mellett—inkább csak igényként merült fel, mert megvalósításához alig volt pénzügyi fedezet. Ennek következtében a megfogalmazódó feladatok folyamatosan eltolódtak. A hadügyi forradalom csak részben hatott. Mindamellett sürgető feladatként jelentkezett a légvédelem és légtérellenőrzés megújítása, NATO kompatíbilissá tétele, mindenekelőtt a rádiótechnikai felderítő és vezetési eszközök beszerzése útján. Ennek jelentős eredménye volt az amerikai kormány által felajánlott Légtérszuverenitási Hadműveleti Központ (ASOC) telepítése, amely lehetővé tette az együttműködést a NATO–val. Összességében a szocialista-szabaddemokrata kormány 1997 végéig befejezte a Magyar Honvédségnek az Országgyűlés által elfogadott 1998 végéig érvényes középtávú, mennyiségi átalakítását. Úgy tűnt, hogy a létrejött új haderő kisebb, hatékonyabban alkalmazható és finanszírozhatóbb lehet. A kormány deklarált szándéka szerint az új honvédség megfelelhetett egyrészt a környezetünk átfogó politikai és stratégiai változásainak, másrészt képes lehet a NATO követelményeinek megfelelni, illetve alkalmassá válni a NATO és az ENSZ keretében többnemzetiségű békefenntartó és humanitárius feladatokban tevékenykedni. Mindezeken túl a hadsereg majd teljesíteni tudja az ország területi szuverenitásának, a lakosság anyagi javainak és demokratikus intézményrendszerének hatékony védelmét, ugyanakkor képes lesz hozzájárulni a NATO közös védelmi erőfeszítéseihez. A bemutatott szervezeti átalakítások jelentős létszámcsökkentést is maguk után vonták, melyet az alábbi táblázat mutat:

Idő                  Tiszt                 Zls                   Sor                  Kpa                 Össz.

1994.12.31.     16 320             10 682             47 336             24 910             99 248

1995.08.01.     16 321             10 682             40 964             21 208             89 175

1995.12.31.     14 386             9 713               37 959             19 208             81 266

1996.12.31      11 770             10 280             29 430             14 450             66 872

1997.12.31.     11 450             11 600             25 600             11 350             60 000

1998-tól          11 350             11 200             27 070             11 800             61 500

A légvédelem erősítését szolgálta a közeli hatótávolságú francia Atlas rakétakomplexum beszerzése, melynek Mistral típusú rakétái a legkorszerűbb igényeket is kielégítették. Folytatódott a szárazföldi csapatok BTR—80 és BTR—80A típusú páncélozott szállító harcjárműveinek beszerzése. Hazai gyártóbázison került előállításra az IFOR és SFOR kötelékében alkalmazott egységek katonái számára a 9 mm-es Parabellum lőszerrel működő hadipisztoly (P9 RC) és géppisztoly (KGP—9). Ezen fegyverek alkalmasak a későbbi időpontban megvalósítandó fegyverváltásra. Az új eszközök rendszerbe állítása mellett égető szükségszerűségként vetődött fel a MIG—29- es repülőgépek és a MI—24-es helikopterek korszerűsítése, kompatibilitásuk biztosítása a NATO repülőgépeivel és légvédelmi rendszereivel. Számolni kellett továbbá a T—72 típusú harckocsik és a BTR—80 típusú páncélozott szállító harcjárművek korszerűsítésével, illetve kiegészítő fejlesztésével. Sürgető feladatnak számított a Magyar Honvédség korszerű, infomáció védett híradóeszközeinek és rádióelektronikai harc berendezéseinek a beszerzése is.

Az átszervezések következményeként, illetve az alkalmazási elvek újrafogalmazásával és a NATO csatlakozás előtérbe kerülésével a Magyar Honvédségben megjelentek a reagáló erők, a fővédőerők, a közös védelemre felajánlott, a közös műveletre kijelölt, a nemzeti támogató- és a tartalék erők. Ezek feladata jelentősen eltért egymástól, így kiképzésük, felkészítésük is csak eltérő lehetett. Ez indokolta, hogy felfüggesszék az egész haderőre érvényes egységes kiképzési követelményrendszert, és a különböző rendeletetésű kötelékeknél feladatorientált és differenciált kiképzési és felkészítési rendszert vezettek be. A sorkatonák felkészítése is átalakult és lényegében két szakaszra osztották. Egy három hónapos alapképzésre, ahol a bevonult fiatalok gyakorlatilag katonává válnak, és egy hat hónapos kötelék-kiképzésre, ahol szervezetszerű alegységeikben elsajátítják a rájuk váró feladatokat. Az alapkiképzés végrehajtására két kiképzőközpont szerveződött. Az Alföldi és a Dunántúli Kiképző Központ, mindkettő két helyőrségben, Szabadszálláson és Kalocsán, illetve Szombathelyen és Tapolcán került elhelyezésre, és a kiképzőbázisaikon folyt a kiképzés.

Az 1994—1998 közötti időszakban—mint korábban írtuk—a katonai oktatás jelentős változásokon ment keresztül, de ez természetes is, mert a haderő átalakításának döntő tényezője az ember, elsősorban a hivatásos katona, a tiszt és a tiszthelyettes. Létrejött a katonai oktatás törvényi háttere, összhangban a közoktatási, a szakképzési és a felsőoktatási törvénnyel. Kialakult a tiszthelyettes-képzés új struktúrája és a katonai felsőoktatás illeszkedett a magyar felsőoktatás rendszeréhez. A középszintű katonai oktatás teljesen átalakult. 1996-ban megszűnt az utolsó honvédkollégium Székesfehérváron, és a Zeneművészeti Honvéd Szakközépiskola Budapesten. 1997-ben felszámolták Szegeden a három évig működő Honvéd Gimnáziumot, és az orosházi Honvéd Műszaki Technikai szakközépiskolát. 1998-ban szüntették meg Vácon, Szabadszálláson és Tápiószecsőn a szakközépiskolákat. Így végül is két Honvéd Középiskola és kollégium maradt, Győrben és Egerben, amelyek elsősorban a tiszti pályára készítették fel a fiatalokat. Ugyanakkor a tiszthelyettes-képzésre a Honvéd Vezérkar Humán Főcsoportfőnökség Tanügyi- és Oktatásszervezési Csoportfőnökség felügyeletével három Katonai Szakképző Iskola és Kollégium alakult Budapesten, Szentendrén és Szolnokon. Ezeken, az iskolákon a szakképzés a fegyvernemi főnökségek követelményeinek megfelelően kialakított szakokon és tartalommal folyt, az éves beiskolázási tervek alapján. Az ismeretszint követelményeit a honvédelmi miniszter rendeleti úton szabályozta. Átalakult a tartalékos parancsnoki képzés is. A felsőfokú végzettséget szerzett fiatalok önként jelentkeztek erre a képzésre. A jelentkezők a sorkatonai létszám terhére, és azzal párhuzamosan bevonultak a katonai szakképző iskolákba, ahol sorkatonai alapkiképzésben részesültek. Ezt követően a választott szaknak megfelelően 2-4 hónapos elméleti felkészítést kaptak az adott katonai felsőoktatási intézményben, majd itt vizsgát tettek, ezután az illetékes fegyvernemi főnök valamely katonai szervezethez küldte őket gyakorló csapatszolgálatra.

A katonai felsőoktatás átalakításának elsődleges célja a minőségi fejlesztés és a magyar felsőoktatás egységes rendszerébe való beillesztés volt. Ennek törvényi hátterét alapvetően három törvény elfogadása teremtette meg. A honvédelmi miniszter e törvények szellemében rendeletileg szabályozta a katonai felsőoktatási intézmények szervezeti felépítésének és működésének követelményeit, az évente felvehető hallgatók számát, a külföldi hallgatók felvételének, jogállásának, tandíjának stb. rendjét, végül intézkedett, hogy a katonai felsőoktatási intézményeket kivonják a Magyar Honvédség hadrendjéből. A törvényeknek és utasításoknak megfelelően 1996. szeptember1-jén három intézmény bázisán kezdte meg működését a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, mely hadtudományi és vezetés- és szervezéstudományi karokkal működött, miközben a két említett főiskola jogilag megszűnt. A Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola még önállóan működött tovább. Ezzel együtt a két katonai felsőoktatási tanintézet kivált a Magyar Honvédség hadrendjéből, és mint minden más felsőoktatási intézmény szakmailag önálló önkormányzattal rendelkező, részben önálló gazdálkodást folytató jogi személyként tevékenykedhetett tovább. Ugyanakkor az intézmények hallgatóinak katonai kiképzésével, katonai életre és nevelésre vonatkozóan a Magyar Honvédség Parancsnoka, Vezérkar Főnök külön intézkedett. Ezen intézkedés megfogalmazta a 2000 után kibocsátásra kerülő tisztekkel szemben támasztott katonai-szakmai követelményeket is.

1997. szeptember1-vel, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem szervezete ismét megváltozott. A főiskolai karok beolvadtak az egyetemi karokba, de a főiskolai kimenetű képzés ezzel nem szűnt meg, így nem csak az egyetemi karokon végeztek a hallgatók. Ugyanakkor elkezdődött a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola egyetembe integrálásának előkészítése azért, hogy végül a katonai felsőoktatásnak egy intézménye legyen. Ide összpontosították a katonai tudományos kutatások szellemi erőforrásainak jelentős részét is. Így került az egyetem szervezetébe a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet, a Békepartnerségi Katonai Nyelvképzési Központ. A honvédelmi miniszter 1999. április21-én kiadott rendeletében a Stratégiai és Védelmi Kutatóintézetbe kapcsolta a Leszerelési és Civil Katonai Kapcsolatok Központját. Az összevonás megvalósítására a ZMNE és BJKMF integrált rendszerének létrehozásával fejeződött be. A szervezeti intézményi keretek kialakulásával párhuzamosan a vezető oktatók kidolgozták a képesítési követelményeket és képzési programokat, majd 1997-ben ezeket, és a szakindítási kérelmeket államigazgatási eljárásra, illetve engedélyeztetési eljárásra bocsátották. A Magyar Akkreditációs Bizottság és a Felsőoktatási Tudományos Tanács ezeket kisebb korrekciókkal elfogadta. Az új képzési szakok szerinti oktatás 1997. szeptember1-vel indult be. Az egyetem természetesen tovább folytatta a tanfolyamrendszerű át- és továbbképzéseket, illetve a vezérkari tanfolyamot. Beindult az iskolarendszerű tudományos képzés a doktori (PhD) fokozat megszerzéséért. Ennek nappali és levelező változata is beindításra került.

A katonai képzés fontos területe a hivatásos állomány idegen nyelvi képzése. Az eredményesebbek a 10 hónapos intenzív (napi 6 óra) tanfolyamok, melyek középfokú nyelvvizsgára készítettek fel. A rendszerben évente 130-160 fő végzett. A másik forma a munka melletti, kétéves tanfolyamok (heti 6-8 óra), ezekről viszonylag nagy volt a lemorzsolódás, de így is évente mintegy 300 fő vett részt, illetve tett nyelvvizsgát. A tanfolyamokat zömében a katonai felsőoktatási intézményekben szervezték, de néhány esetben a csapatoknál vagy más központi szerveknél is sor került tanfolyamok indítására. A képzésben részt vevők 60%-a angol nyelvet tanult, míg a fennmaradó 40% megoszlott a német, francia, olasz és a szomszédos országok nyelvei között. A hazai képzés, továbbképzés mellett egyre nagyobb lehetőség nyílt hosszabb-rövidebb idejű külföldi katonai tanintézetekben tanulmányokat folytatni, főleg a hivatásos állománynak. 1994-95-ben a jelölteket az elöljáró parancsnokok véleménye alapján választották ki. 1996-tól már pályázati rendszerben, sok esetben alkalmassági vizsga után került sor a beiskolázásra. 1994-től vezérkari szintű külföldi képzésben 30 fő részesült. Törzstiszti tanfolyamot 80 fő végzett, katonai szakmai szakkiképzésben (pl. századparancsnoki tanfolyam) 300 fő vett részt. A szakmai felkészítés mellet idegen nyelvek elsajátítására is lehetőség nyílt külföldön közel 200 fő részére, de mintegy 60 nyelvtanár továbbképzésére is sor került, elsősorban az USA-ban, Angliában, Franciaországban és Németországban.

Az előző kormányzati ciklus alatt megtörtént azoknak a megállapodásoknak az aláírása, melyeket a történelmi egyházak képviselői és a honvédelmi miniszter kötöttek. Így kialakultak a Tábori Lelkészi Szolgálat létrehozásának alapjai, a katonák szabad vallásgyakorlásának feltételei. Ezek alapján a honvédelmi miniszter 1994. május1-i hatállyal megalapította a Tábori Lelkészi Szolgálatot. Ezt követően elsőként megtörtént a katolikus és protestáns tábori püspökök és a vezető tábori rabbi kinevezése. A Katolikus és Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálati Ágak állományába 14-14 lelkészi helyet, a Zsidó Tábori Lelkészi Ág állományába 1 fő rabbi helyet rendszeresítettek. A rendszeresített helyekre katolikus és protestáns espereseket és lelkészeket neveztek ki, akiknek állomáshelyét a katonai főiskolákon, illetve a nagyobb létszámmal működő helyőrségekben jelölték ki. Többek között kijelölésre került Budapest, Székesfehérvár, Cegléd, Szombathely, Veszprém, Pécs, Győr, Debrecen, Kecskemét, Hódmezővásárhely és Tapolca. A tiszti rendfokozattal bíró főállású lelkészeken túl, kisebb helyőrségekben szerződés alapján kisegítő tábori lelkészek végezték a lelki gondozói munkát. A lelkészi szolgálat a haderő átszervezésével párhuzamosan többször átalakult. A szolgálat létrehozásának története—az elkövetett hibák és bizonytalanságok ellenére pozitívan értékelhető. Legfőképpen azért, mert több évtizedes szünet után rendeződött a hadsereg és az egyházak több évszázadra visszatekintő kapcsolata. Megvalósult a katonák (egyenruhás állampolgárok) alkotmányban rögzített alapvető emberi joga, a lelkiismereti és vallásszabadság, és a vallás gyakorlásának lehetősége.

A rendszerváltás két kormányzati ciklusának honvédelemre vonatkozó tartalma abban foglalható össze—bár egy évtized katonai történéseit ilyen rövid távlatból még nem lehet sommásan és kritikusan összegezni. Annyi elmondható—, hogy a Magyar Néphadsereg (mely az MSZMP irányítása alatt a Varsói Szerződés részeként, a szovjet nagyhatalmi érdekeket kiszolgáló támadó doktrínára felépített tömeghadsereg volt). Átalakult a magyar nemzeti célokat és érdekeket szem előtt tartó Magyar Honvédséggé, mely az Országgyűlés által választott kormány irányítása és ellenőrzése alatt, törvényben meghatározott rend szerint és civil kontroll alatt működik. Lényegesen kisebb létszámmal, kevesebb költségráfordítással és teljesen megváltozott feladatrendszerrel. A rendszerváltás folyamatában a Magyar Köztársaság az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének tagja lett.

A NATO-ba való felvételünk új kihívásokat indukált. A tervek szerint az ünnepélyes felvételre 1999. április4-én a NATO ötven éves évfordulóján került volna sor. A koszovoi válság, azonban felgyorsította az eseményeket, így a három ország felvételére 1999. március12-én került sor, amikor is a csatlakozási okmányokat letétbe helyezték az USA külügyminisztériumában. Az ünnepségre Independence város könyvtárában került sor. A felvétel után már egy héttel a NATO megkezdte első nagyszabású légi hadműveletét Jugoszlávia ellen. Az új tagoknak, köztük hazánknak is, azonnal bizonyítani kellett tagsági alkalmasságukat úgy politikai, mint katonai téren. Ezáltal az új kormány (az 1998-as választásokat megnyert, Orbán Viktor vezette FIDESZ Magyar Polgári Párt, koalícióban a Kisgazda Párttal és a Magyar Demokrata Fórummal) új kihívások elé került. A tárca politikai vezetése a NATO akció után a Magyar Honvédség további csökkentését szorgalmazta a stratégiai felülvizsgálat kapcsán. Ennek során megfogalmazódott, hogy az Orbán-kormány 45000 főre kívánja csökkenteni a haderő összlétszámát, ennek valamennyi vonzatával egyetemben. A jövő még sok feladat megoldását igényli úgy politikai, mint katonai szinten, hiszen a fájdalmas átalakítások követelményeinek egyszer csak meg kell jelenniük a katonaélet hétköznapjaiban is. Azonban ez már egy újabb reform, azaz átalakítás kezdete, és egy újabb történet, amelynek feldolgozására később kerül sor