IV. R�SZ

Harc�szat a szabads�gharcban

A harc�szat alatt a m�lt sz�zadban a hader� egyes r�szeinek a harc c�lj�nak el�r�se �rdek�ben t�rt�n� vezet�s�t �s tev�kenys�g�t �rtett�k. E fogalom a hadtest vagy ann�l kisebb k�tel�k tev�kenys�g�re vonatkozott. A harc�szatot mindig helyi �rtelemben haszn�lt�k, teh�t k�zvetlen�l a harct�ri esem�nyekre. Harc�szati fogalom volt p�ld�ul az �tt�r�s. Jellemz�en harc�szati tev�kenys�g volt az �tk�zet, melynek kimenetele helyi hat�s� volt, a hadj�rat c�lj�nak el�r�s�ben nem volt d�nt� jelent�s�ge. A honv�dseregben is term�szetesen azon harc�szati elvek �rv�nyes�ltek, melyek a korszakot jellemezt�k. Ez az oszlopharc�szat volt, amely a nap�leoni h�bor�k �ta alig fejl�d�tt.

A gyalogs�g szervezete �s harc�szata

A gyalogoskatona fegyvere a szuronyos puska volt, mely l�v�sek lead�s�ra �s k�zelharcra egyar�nt alkalmas volt. A sz�zad negyvenes �veiben legelterjedtebb az �n. gyutacsos vagy kapszlis puska volt. A fegyver simacs�v� �s el�lt�lt�s, de a l�port�ltet gy�jt�s�t egy 10-12 millim�ter hossz�, 2-3 millim�ter �tm�r�j� durran�higannyal t�lt�tt kis henger v�gezte, mely �t�s hat�s�ra felrobbant, sz�r�l�ngot biztos�tva a t�ltet �g�s�hez. A puska l�t�vols�ga szab�ly szerint 6-700 m�ter volt, de igaz�n csup�n 250 m�teren bel�l volt �rtelme a l�v�snek. A pusk�k haszn�lat�nak nagy h�tr�nya volt m�g az is, hogy csak �llva lehetett ezeket megt�lteni, egy viszonylag hossz� folyamat eredm�nyek�nt. Valamelyest igyekeztek gyors�tani ezt a folyamatot a t�lt�nyt�sk�ban hordott, el�k�sz�tett t�lt�s r�v�n, mely pap�rhengerbe csomagolt l�porb�l �s �lomgoly�b�l �llt, amihez hozz�dr�tozt�k m�g a gyutacsot is. A harcban nem volt lehet�s�ge a katon�nak fedett helyet keresni, vagy legal�bbis lehajolni, lefek�dni abban az id�szakban, amikor t�zk�ssz� tette a fegyver�t. Hely�t nem hagyhatta el, hisz akkor a k�z�s t�zmegnyit�s, egys�ges fell�p�s lehet�s�ge sz�nt meg, ami v�gzetes k�vetkezm�nyekkel j�rhatott. A katona teh�t fegyver�nek els�t�se ut�n rendszerint �ll� helyzetben azonnal megkezdte a t�lt�st. A T�lts�l! vez�nysz�ra — vagy a n�lk�l — katona �sszef�gg�en mindazt a lehet� leggyorsabban v�grehajtotta, amit begyakorl�skor h�t �temben v�gzett. A t�lt�st rendszerint az egyszerre v�grehajtott t�zel�s k�vette, majd ism�t kezd�d�tt az eg�sz folyamat el�r�l. Ha az ellens�g m�r olyan k�zel volt, hogy nem volt id� �jrat�lteni, akkor k�vetkezett a szuronyharc. A gyalogs�gn�l rendszeres�tett pusk�k cs�v�re k�l�nb�z� t�pus� szuronyt r�gz�tettek, �ltal�ban majd f�l m�ter hossz�, kett�, vagy n�gy�l� d�f�fegyvert, mely a rohamok v�grehajt�s�nak hat�kony fegyvere volt. A gyalogos katon�kat megtan�tott�k a „szuronyv�-tan”-ra, hogyan kell t�madni, v�dekezni, v�vni a szuronnyal gyalogosok, lovasok ellen, a k�l�nb�z� sz�r�sokat, fegyverfog�sokat. Szinte hihetetlen, de m�g az egyes katon�nak is lehetett es�lye a r�t�mad� lovassal szemben, ha �gyesen forgatta szuronyos pusk�j�t. A szuronyharc sikeres megv�v�s�hoz t�bb ember kellett, vagyis ez esetben a k�tel�kek harca hozhatta meg a k�v�nt sikert.

A cs.kir. gyalogs�ghoz pusk�s, gr�n�tos �s vad�sz alakulatok tartoztak. Legnagyobb ar�nyban a pusk�sok voltak, a gr�n�tosok — m�r ekkor gr�n�tok n�lk�l — hasonl� fegyverzettel elitalakulatoknak sz�m�tottak. A vad�szokat viszonylag k�tetlen�l, nyitott harcalakzatokban alkalmazt�k, eset�kben ink�bb az egy�ni harcra helyezve a hangs�lyt. Ennek k�sz�nhet�en nekik lehet�leg pontosabb, hat�konyabb fegyvereket adtak.

Alapvet� harc�szati egys�gnek a z�szl�aljat tekintett�k, melyet csak ritk�n osztottak fel �s ezen k�tel�ket a parancsnoka „hanggal” m�g ir�ny�tani tudott. Ez volt a legkisebb k�tel�k, mely val�ban rendelkezett z�szl�val. A z�szl�alj harcban r�sztvev� �llom�nya a k�vetkez� volt:

¾     1 t�rzstiszt (�rnagy vagy alezredes, a parancsnok);

¾     1 alhadnagy, seg�dtiszt;

¾     3 z�szl�s, a z�szl�alj z�szlaj�nak hord�s�ra;

¾     1 k�pl�r, z�szl�alj-dobos;

¾     6 teljes pusk�ssz�zad.

Egy pusk�ssz�zad �llom�ny�ba a k�vetkez� szem�lyek tartoztak:

¾     1 sz�zados;

¾     1 f�hadnagy;

¾     2 alhadnagy (els� �s m�sodik);

¾     2 �rmester;

¾     12 tizedes;

¾     12 �rvezet�;

¾     180-200 k�zember;

¾     2 dobos;

¾     2 �cs;

¾     �sszesen 214-234 f�.

K�tsz�zadonk�nt m�g egy �jabb dobost is rendszeres�tettek.

A sz�zad �ltal�nos fel�ll�t�sa az �n. vonal, mely h�rom sor m�lys�g� volt. Az els� sorban nagys�g szerint a legr�termettebb, legmagasabb, legjobbnak �t�lt katon�k �lltak, a m�sodikban �ppen ellenkez�leg a legkev�sb� haszn�lhat�nak v�lt katon�k sorakoztak. A harmadik sort a t�bbiek alkott�k, ezzel biztos�tva, hogy a harct�l legjobban tart�k ne eredhessenek id� el�tt fut�snak. K�t sz�zad egy oszt�lyt alkotott, melyet a rangid�s, vagyis a beoszt�s�t r�gebben ell�t� sz�zados vezetett. A sz�zadok parancsnokai az alegys�g�k m�g�tt �lltak. A z�szl�aljparancsnok — l�h�ton — �ltal�ban a z�szl�alj el�tt �ll, t�le balra-h�tra, szint�n l�h�ton, a seg�dtisztje. Alapelvnek sz�m�tott, hogy a z�szl�aljnak mindig k�z�pre kellett z�rk�znia, h�zagmentes arcvonalat l�trehozva akkor is, ha kik�l�n�t�seket v�geztek, vagy ha a z�szl�aljnak vesztes�gei voltak. A fejl�d�tt vonalban �ll� z�szl�alj h�romf�le m�don v�vhatott t�zharcot; z�szl�aljt�zzel, soronk�nti t�zzel vagy egyes l�v�sekkel. Ebben az esetben nagy h�tr�ny volt, hogy a parancsnokok m�r alig sz�lhattak bele a t�zharc menet�be, illetve az egyes l�v�sek ut�n nehezen lehetett, visszat�rni a hat�sosabbnak v�lt t�zel�si m�dokra. A harmadik sor csak ritk�n avatkozott a t�zharcba, „karba” tett fegyverrel tartal�kk�nt szerepeltek. A t�zel�st a z�szl�alj akkor kezdhette meg, ha 200 l�p�sre �rt az ellens�ghez, illetve ha ilyen t�vols�gra k�zel�tette meg vonal�t az ellens�g. Az utols� sor-, vagy �sszt�z hozz�vet�leg �tven l�p�s t�vols�g el�r�sekor d�rd�lt el. Ezt k�vette a szuronyroham, melynek el kellett d�ntenie a harc sors�t. Ezt, a m�r meglehet�sen individu�lis harcot els�sorban a harci szellem foka d�nt�tte el, �s persze sz�ks�g volt n�mi kik�pzetts�gre is.

A fejl�d�tt vonalat, mint a z�szl�alj harcrendj�t azonban els�sorban v�delem sor�n alkalmazt�k, amikor a k�tel�k �llva maradt �s t�zerej�t maxim�lisan ki tudta haszn�lni. A t�mad�shoz sz�ks�ges ter�let, mely a z�szl�alj sz�less�g�nek megfelelt, vagyis 270 l�p�s sz�les, akad�lymentes t�r, ritk�n ad�dott. Ez�rt a z�szl�alj a harchoz m�s alakzatot is felvehetett. Amikor a fejl�d�tt sz�zadok, vagy azok r�szei egym�s m�g�tt �lltak fel, akkor oszlopr�l besz�ltek, mely t�bb vonalb�l �llt. A vonalak k�z�tti t�vols�g lehetett akkora, mint a vonalak sz�less�ge, vagy annak a fele. Ha a vonalak csup�n h�rom l�p�sre k�vetkezetek egym�st�l, akkor azt z�rk�zott oszlopnak nevezt�k.

A z�rt harcrendek alak�t�sa viszonylag kev�s kik�pz�s ut�n m�r megoldhat� volt, viszont fenntart�sa, k�l�n�sen „puskaport m�g nem szagolt” �llom�ny eset�ben rendk�v�li neh�zs�ggel j�rhatott. K�l�n�sen neh�z volt, ha �ll�helyben kellett a sz�zadoknak elviselni�k a megindul� t�z�rs�gi, majd gyalogs�gi t�zet. Hossz� tapasztalat kellett ahhoz, hogy kider�lj�n, a l�v�sek csak ritk�n tal�lnak, j� es�llyel meg lehet �szni a dolgot. Az els� harcok ez�rt k�l�n�sen neh�z feladatot r�ttak a parancsnokokra, akiknek ilyenkor k�l�n�s b�tors�got kellett mutatniuk. Vagy egykedv� szivaroz�ssal, vagy �ppen a kalapjukkal a s�v�t� �gy�goly�kat �dv�z�lve, mint Kmety t�bornok az ih�szi �tk�zetben, lelkes�teni a katon�kat. A tapasztalt katon�k tudt�k, hogy a legnagyobb vesz�lyben is meg kell �rizni a z�rt rendet, ez ny�jtja a legbiztosabb mened�ket

Hat�sos harcrendje volt a z�szl�aljnak a n�gysz�g (Quarr�), melyet kiz�r�lag lovass�g elleni v�delemre alkalmaztak akkor, amikor mind a hat sz�zad rendelkez�sre �llt. Kevesebb sz�zadb�l t�meget alkottak. A n�gysz�get a z�szl�alj �gy alak�totta, hogy annak k�zepe �res maradjon, a parancsnokok, a z�szl�tart�k, a dobosok �s az �csok sz�m�ra. A n�gysz�g oldalai n�gy k�l�nb�z� ir�nyba n�ztek, teh�t ezen alakzat minden ir�ny� t�mad�s kiv�d�s�re alkalmas volt. A n�gysz�g legsebezhet�bb pontjai a sarkok voltak, ez�rt ide �ltal�ban tisztek, altisztek �s a legmegb�zhat�bb emberek �lltak. El�fordult, hogy a harcrend k�zep�ben az oldalak alkot�s�b�l kimaradt k�t sz�zadb�l tartal�kot is k�peztek eseteleges bet�r�sek elh�r�t�s�ra. A t�mad� lovass�got �sszt�zzel vagy soronk�nti t�zzel fogadt�k, mellyel jelent�sen ki kellett v�rni, m�g �tven-hatvan l�p�sre nem �rt az ellens�g. N�h�ny sort�z ut�n az els� sor m�r szurony�val v�dekezett, szurony erd�t l�trehozva a lovass�g el�tt. Ezt csak jelent�s �nfel�ldoz�ssal lehetett �tt�rni. Ilyen n�gysz�g ellen hat�sosan tudtak tev�kenykedni a l�ndzs�val harcol� dzsid�sok �s mindenekel�tt a t�z�rs�g.

A z�szl�alj fenti, z�rt harcrendi elemei mellett a gyalogs�gn�l alkalmaztak nyitott harcrend� csapatokat is, melynek nagys�ga f�gg�tt a terept�l, a feladatt�l �s az ellens�gt�l. Lehetett szakasz erej�, de lehetett ak�r eg�sz z�szl�alj is. Ez a nyitott alakzat a csat�rharcra kijel�lt katon�kb�l �ll� �n. csat�rl�nc �s az ezt k�vet� t�mogat� �s tartal�k er� volt. Ennek alkalmaz�s�ra a k�vetkez� esetekben ker�lt sor:

¾     a fedett ter�letek �tvizsg�l�sakor, az ott l�v� ellens�ges csat�rok felder�t�s�re �s el�z�s�re;

¾     a z�rt harcrendben �ll� csapatok fedez�s�re a meglepet�sszer� t�mad�ssal szemben �s az ellens�g csat�rainak t�z�t�l;

¾     a harc bevezet�s�re, melynek ideje alatt a f�sereg felvonul�sa �s sz�tbontakoz�sa megt�rt�nhetett;

¾     a t�mad�s el�k�sz�t�sekor �s annak t�zzel t�rt�n� hathat�s t�mogat�s�ra az ellens�g z�rt oszlopai, �tegei �s f�lds�ncai ellen;

¾     egyes terept�rgyak, vagy terepelemek t�mad�sakor �s v�delmekor, mint erd�ben, sz�l�sben, �rkokn�l, s�v�nyekn�l, falakn�l, egyes magaslatok eset�n, falvakn�l, hidakn�l, stb.;

¾     olyan terepviszonyok eset�ben, amikor a z�rt harcrendek alkalmaz�sa lehetetlen, vagy nem c�lszer�;

¾     az �ll�s�b�l kiszor�tott ellens�g �ld�z�s�nek bevezet�sekor;

¾     a visszavonul�s fedez�sekor;

A nyitott harcrendben alkalmazott er�k nagys�g�n�l alapszab�lyk�nt kezelt�k azt, hogy csak a felt�tlen�l sz�ks�ges sz�mban alkalmazhat�k csat�rok, hisz a harc eld�nt�s�t nem t�l�k v�rt�k. A csat�rok meger�s�t�s�vel ugyanis a f�er� gyeng�lt. A csat�rharcra kijel�lt csapatok negyed r�sze csat�rl�ncot alkotott, negyed r�sze k�pezte a t�mogat� r�szleget �s fele a tartal�kot. A csat�rl�nc l�ncszemekb�l �llt, melyet h�rom katona alkotott. K�z�l�k az vette �t a parancsnoks�got, aki egy�bk�nt, vonalban, az els� sorban �llt, a m�sik kett� a m�g�tte l�v� bajt�rsa volt. � �llt k�z�pen, t�le jobbra �s balra h�rom l�p�sre �llt fel a k�t t�rsa. A l�ncszemek k�z�tti t�vols�g, el��r�s szerint, tizenk�t l�p�s volt. Ezen �ltal�nos szab�lyt olyan m�don kellett betartani, hogy k�zben a csat�rok minden lehet� m�don kihaszn�lhatt�k a terep rejt�k�pess�g�t. Az ellens�get megk�zel�tve a csat�rok c�lzott l�v�seket adtak le �gy, hogy egy fegyvernek a l�ncszemb�l mindig t�ltve kellett maradnia. Ek�zben a csat�rl�nc oly m�don haladt el�re, hogy az egyes szemek emberei felv�ltva, egym�st fedezve, a term�szetes fedez�keket kihaszn�lva nyertek t�rt. Megjegyzend�, hogy olyan alakulatokat – vad�sz, hat�r�r —, melyek jellemz�en csat�rharcot folytattak rendszerint pontosabb, hat�sosabb fegyverrel szereltek fel, melyek alkalmasabbak voltak pontl�v�sre, mint az �tlag pusk�k. A t�mogat� r�szleg 150-200 l�p�sre k�vette a csat�rl�ncot, z�rt rendben, �lland� k�szenl�tben az alkalmaz�sra. A tartal�k, a t�mogat�k m�g�tt, tov�bbi 100 l�p�sre k�vette, az el�l l�v�ket.

A nyitott harcrend� k�tel�kek alkalmaz�sa nagy k�r�ltekint�st ig�nyelt. A f�er�t�l nem t�volodhattak el akkor sem, ha az ellens�g m�r menek�lni kezdett, hisz e harcrendi elemet rendk�v�l sebezhet�nek tartott�k. Visszavonul�skor a sz�rnyak fel� kellett igyekezni�k, hogy ne zavarj�k a z�rt k�tel�kek t�z�t, illetve ez esetben fenyegethett�k az ellens�g oldal�t is. K�l�n�s vesz�lyt jelentett a csat�rokra a teljesen nyitott terep, f�leg ha az ellens�g m�g lovass�ggal is rendelkezett. Ilyenkor teljesen el is vethett�k az alkalmaz�s�t. Ha m�gis lovass�gi t�mad�s �rte a csat�rl�ncot, akkor a szemek igyekeztek egyes�lni �s k�rt alkotni saj�t maguk megv�d�s�re. A csat�rharc jellemz� volt a magyarorsz�gi hadsz�nt�ren is, a felek rendszerint alkalmazt�k a harc bevezet�s�re, erd�s-hegyes ter�leteken, helys�gek v�delm�n�l. S�t volt olyan mell�khadsz�nt�r is, ahol szinte kiz�r�lag ezt alkalmazt�k, a D�lvid�ken. Itt alig alakultak ki igazi �tk�zetek, a lesvet�s, rajta�t�s �s egy�b “kish�bor�ra” jellemz� harctev�kenys�g v�lt �ltal�noss�.

A lovassz�zad �s harc�szata

A „m�sodik” fegyvernem a XIX. sz�zad k�zep�n m�g renesz�nsz�t �lte, hisz m�r csak alig n�h�ny �vtized v�lasztotta el att�l, hogy harc�szati �rt�ke minim�lisra cs�kkenjen. A szabads�gharcban azonban m�g lovasrohamok d�nthettek el �tk�zeteket, lovass�gi rajta�t�sek okozhattak jelent�s vesztes�get. A fegyvernem soksz�n� volt, de nem csak a ruh�zatuk miatt, hanem a szervezet�k �s feladataik szerint is. A magyar honv�dsereg lovass�g�t szinte kiz�r�lag egy csapatnem, a husz�rs�g alkotta, �gy a fegyvernemet rajtuk kereszt�l igyeksz�nk bemutatni.

A husz�r, mint k�nny�lovas, t�bbf�le feladatra is alkalmazhat� volt. Hagyom�nyosan els�sorban harcrenden k�v�li, n�mileg k�tetlen�l a harc bevezet�s�re, porty�z�sra, �ld�z�sre, fogolyszerz�sre, meglep�sre, fut�rszolg�latra �s hasonl� tev�kenys�g ell�t�s�ra alkalmazt�k, de adott esetben z�rt k�tet�kben is tev�kenykedhettek. �ppen e miatt a husz�rnak fel kellett k�sz�lnie szinte minden feladatra �s elv�rt�k t�le sz�ks�g szerint a megfelel� �n�ll�s�got �s — nem nagyon tal�lhat� jobb kifejez�s — vit�zs�get. A husz�r fegyvere a szablya, k�t pisztoly �s a karab�ly volt. A lovass�gn�l ugyan�gy �rv�nyes�lt a t�megbeni, szervezett alkalmaz�s el�nye, mint gyalogs�gn�l. A z�rt k�tel�kek, lend�letes rohama szinte mindenhat�nak sz�m�tott. A lovass�g alapvet� harc�szati egys�ge a sz�zad volt, melyet azonban a h�bor�s hadrendben is kettes�vel, vagyis oszt�lyonk�nt szerveztek valamely magasabb k�tel�k, rendszerint a dand�r al�rendelts�g�be. A sz�zad k�t sz�rnyb�l, a sz�rny pedig k�t szakaszb�l �llt. A sz�zadhoz, a parancsnokon k�v�l — els� kapit�ny — �t tiszt, h�sz altiszt, trombit�s, kov�cs �s sz�z�tven husz�r tartozott. Ezen k�v�l volt m�g n�h�ny f�, akik nem rendelkeztek l�val, de szint�n husz�r min�s�gben szolg�ltak.

A lovass�g legfontosabb feladata rohamok v�grehajt�sa volt az ellens�g harcrendj�nek �tt�r�s�re. Ehhez alkalmazkodott fel�ll�sa is, mely fejl�d�tt vonal, illetve oszlop lehetett. A fejl�d�tt vonalban a sz�zad n�gy szakasza, jobbr�l balra, z�rtan, k�tsoros vonalba sorakozott fel. Az egym�s mellett lovaikon �l� lovasok kengyelvasa �ssze�rt, a sorok k�z�tt pedig k�t l�p�s t�vols�g volt. A sz�zadparancsnok az arcvonal lovagolt, a sz�zad sz�less�ge fel�nek megfelel� t�vols�gra. Mellette, kiss� h�tr�bb balra volt a trombit�s helye. Mivel nem volt mindig el�g id� �s el�g ter�let az alakzat felv�tel�hez, ez�rt a sz�zad oszlopot is alak�thatott, melyben a szakaszok — melyek ekkor is k�tsoros vonalba fejl�dtek — egym�s m�g�tt �lltak fel, a szakasz sz�less�g�nek megfelel� t�vols�gra. A szakaszok el�tt lovagolt a szakaszparancsnok, az els� szakasz el�tt, annak parancsnok�t�l tizen�t l�p�snyire pedig a sz�zadparancsnok. Ebben a k�t form�ci�ban hajthatta v�gre roham�t a lovassz�zad, de els�sorban fejl�d�tt vonalban. Ez biztos�totta, hogy egyidej�leg a lehet� legt�bb lovas harcoljon. A rohamnak meglepet�sszer�nek, er�teljesnek �s gyorsnak kellett lennie. Rendk�v�l fontosnak tartott�k, hogy a sz�zad z�rt rendje v�gig megmaradjon. Az arcvonal minden egyes tagj�nak egyszerre kellett az ellens�get el�rnie �s bet�rnie annak sorai k�z�. Ezzel akart�k sz�tzil�lni annak harcrendj�t, „rendetlens�gbe” hozni, ami m�r el�revet�ti a sikert. A roham elrendel�se ut�n sz�zad �getve indult, figyelve a z�rk�z�sra �s a vonal fenntart�s�ra, majd 800-1000 l�p�sre �rve az ellens�ghez �jabb vez�nysz�ra, a lovasok el�h�zt�k a szably�ikat. Amikor 60-80 l�p�sre megk�zel�tett�k az ellens�g arcvonal�t — vez�nysz�ra vagy a n�lk�l — szably�jukat el�reny�jtva v�gt�ba kezdtek �s „Hurrah” ki�lt�ssal megpr�b�ltak az ellens�g sorai k�z� jutni. Ezut�n k�vetkezett a k�zelharc, sz�r�sok �s v�g�sok, mik�zben figyelni�k kellett az estlegesen sorakoz�st elrendel� k�rtsz�ra. A parancsnokok nem szerett�k a t�l hossz� k�zelharcot, ez ugyanis ir�ny�thatatlan volt. Ink�bb �jra sorakoztattak �s megism�telt�k a rohamot.

A lovass�gi �sszecsap�sok rendszerint r�vid idej�ek voltak, csak ritk�n tartottak n�h�ny percn�l tov�bb, igaz ut�na t�bbsz�r is ism�tl�dhettek. Voltak term�szetesen m�s lefoly�s� harcok is. A lovass�g eset�ben is sokat sz�m�tott a harci tapasztalat, mor�lisan is fel kellett k�sz�lni a rohamokra. T�bb megv�vott harc adhatott megfelel� �nbizalmat �s azt a tudatot, hogy t�l lehet �lni ezeket, a harcokat. Az el�sz�r t�zbeker�lt lovas alakulatok, k�l�n�sen, ha csak r�vid idej� felk�sz�t�s ut�n �rkeztek, sokszor megfutottak �s ez aligha vethet� a szem�kre. A husz�rok lehet�s�g szerint ker�lt�k a front�lis �ssze�tk�z�st, k�l�n�sen, ha neh�z lovass�ggal, vagy dzsid�sokkal ker�ltek szembe. A roham utols� f�zis�ban t�rekedtek arra is, hogy a k�t sz�ls� szakasszal, vagy csak az egyikkel az ellens�g oldal�ba ker�ljenek, ezzel is n�velve az ellens�g gondjait. Rohamot v�grehajthattak z�rt rend kialak�t�sa n�lk�l is, de ez ritk�bban fordult el�. Egy 1849-ben kiadott „k�zik�nyvecske” szerint a husz�rok harcolhattak „elsz�led�sben gyalogs�g ellen, elsz�led�sben lovass�g ellen, egyes�lve lovass�g �s gyalogs�g ellen, saj�t gyalogs�ggal �s t�z�rs�ggel egy�ttm�k�dve.” Gyakran alkalmazt�k a husz�rokat h�rszerz�sre, foglyok ejt�s�re is, amikor bizony�thatt�k sokoldal�s�gukat, r�termetts�g�ket Ez rendszerint siker�lt is, hisz ez ink�bb kedv�re val� volt a husz�rnak, mint a t�tlen �csorg�s a harct�ren.

A husz�rokon k�v�l term�szetesen meg kell eml�teni m�s lovas-csapatnemeket is, melyek szint�n komoly hagyom�nyokkal rendelkeztek. A cs.kir. hadsereg lovass�ga a XIX. sz�zad k�zep�n, neh�z �s k�nny� lovass�gb�l �llt. Az el�bbihez a v�rtesek �s a dragonyosok, az ut�bbihoz a husz�rok, a dzsid�sok �s a svalizs�rek tartoztak.  Feladatuk szint�n e feloszt�s szerint k�l�n�lt el. A neh�zlovass�gnak kellett az �tk�zetek, csat�k sor�n a d�nt� rohamot v�grehajtani, m�g a k�nny�lovasok feladatai hasonl�ak voltak a husz�rok�hoz. Az egyes csapatnemek fegyverzetben, felszerel�sben �s ruh�zatban k�l�nb�ztek egym�st�l, illetve a kieg�sz�t�st v�gz� orsz�g szerint is.

A t�z�rs�g harc�szata

A harmadik fegyvernemk�nt a t�z�rs�get tartott�k sz�mon, mely azonban ugyanolyan n�lk�l�zhetetlen volt, mint az els� kett�. A l�vegek nem csak nagy t�zerej�k miatt j�tszottak fontos szerepet, hanem jelent�s l�lektani hat�st is gyakoroltak. A saj�t csapatokat �szt�n�zte, az ellens�get tart�zkod�v� tette jelenl�t�k. Nem v�letlen, hogy 1848 v�g�n a rem�nytelen�l elszigetelt helyzetben l�v� h�romsz�kiek is, akkor d�nt�tt�k el az ellen�ll�st, amikor G�bor �ron �g�retet tett, majd val�ban belefogott az �gy�gy�rt�sba.

A hadsereg alapvet� harc�szati egys�ge t�z�rs�g eset�ben az �teg volt. E szervezetekre tekintettek �gy, mint ami megfelel� t�zer�vel rendelkezik, �s amelyet m�g egy lovasember, az �tegparancsnok kell� m�don ir�ny�thatott. Az �tegszervez�st az osztr�k cs�sz�rs�g hadsereg�ben K�roly f�herceg 1808-ban vezette be. A k�l�nb�z� v�ltoz�sok ut�n a k�vetkez� negyven �vre kialakult gyakorlat szerint a t�bori t�z�rs�gn�l hat-, tizenk�t-, tizennyolc-fontos gyalog-, hatfontos lovas- �s r�ppenty��teget rendszeres�tettek. A legelterjedtebb a hatfontos gyalog�teg volt, amely n�gy hatfontos �gy�b�l �s k�t h�tfontos tarackb�l �llt. Az �teg szem�lyi �llom�nya egyr�szt t�z�rekb�l, m�sr�szt szeker�szekb�l �llt. A parancsnokon k�v�l egy t�zmester, n�gy tizedes, valamint hatvan bomb�sz �s t�z�r, illetve egy tisztiszolga volt t�z�r beoszt�s�. A szeker�szeket egy �rmester vezette, al�rendelts�g�be tartozott h�rom tizedes vagy altizedes, harminckilenc k�zleg�ny, kett� kov�cs �s egy nyerges katona. A hat l�vegen k�v�l hat l�szeres kocsi, egy kov�csm�hely kocsi, k�t poggy�szkocsi, k�ttakarm�nyos szek�r, illetve egy fedeles kocsi tartozott hozz�. A l�vegeket �s a l�szerkocsikat n�gy-n�gy l� h�zta, ezen k�v�l m�g tov�bbi harmincegy lovat rendszeres�tettek az �teghez. Az �teg l�szerk�szlet�t az �n. „b�r�ct�rban” – a l�vegvontat�sra haszn�lt mozdonyon l�v� l�d�ban — �s a l�szerkocsikon t�rolt�k. A t�z�rek a l�vegeket �ltal�ban gyalogosan k�s�rt�k, csak sz�ks�g eset�n �lhettek fel a kocsikra.

A t�bori t�z�rs�g legelterjedtebb l�vege az 1753-ban rendszeres�tett hatfontos �gy� volt. A hatfontos hat�sos l�t�vols�ga 1100-1400 l�p�s k�r�l mozgott. A l�vegtalp (lafetta) biztos�totta a megfelel� mozgathat�s�got �s ennek seg�ts�g�vel v�gezt�k az ir�nyz�st is. A kezel�k sz�m�t kilenc f�ben hat�rozta meg a kor szab�lyzata, de sz�ks�g eset�n h�rom t�z�r is elv�gezhette a kiszolg�l�st. A l�vegek �tlagban k�t l�v�st tehettek percenk�nt. A hatfontos �gy�n�l, mint �ltal�ban a t�bori l�vegekn�l h�rom f�le ir�nyz�st alkalmaztak. M�g az oldalir�nyz�st a l�vegtalp oldalir�ny� mozd�t�s�val v�gezt�k. A cs� magass�gi ir�nyz�s�t a cs�far al� szerelt, csavarral mozgathat� �k seg�ts�g�vel v�gezt�k. Az 1826-1827-ben v�grehajtott l�v�szet tapasztalatai alapj�n a fent eml�tett �gy�val leadott l�v�sek elt�r�s�nek k�zepes �rt�ke ezer l�p�s l�t�vols�g eset�n oldalir�nyban tizenegy, hosszir�nyban sz�zt�z l�p�s volt. Ezen adatok is mutatj�k, hogy ezekkel, a l�vegekkel c�lszer�bb volt nagykiterjed�s� c�lra t�zelni. 

Ar�nyaiban j�val alacsonyabb sz�mban, hadtestenk�nt k�t-h�rom tizenk�t-fontos �teget �ll�tottak fel, amely hasonl� szervezet� volt, mint a hatfontos �teg. Itt azonban a h�tfontos tarackok hossz� cs�v�ek voltak, hogy l�t�vols�guk igazodjon a nagyobb �rm�ret� �gy�k�hoz. A tizennyolc-fontos �teget, melyet �ll� vagy poz�ci�s �tegnek is neveztek, hadseregenk�nt rendszerint csak egyet szerveztek, �s a hadseregparancsnok k�zvetlen al�rendelts�g�be tartozott. Az �tegek m�sik nagy csoportj�t a lovas�tegek k�pezt�k. Ezen �tegek l�vegeit hat l� h�zta, illetve a l�szerk�szlet egy r�sz�t is l�szersz�ll�t� „lom”-lovakra helyezt�k.

A l�vegek mit sem �rtek l�szer n�lk�l ez�rt sz�ks�ges ezeket bemutatnunk n�h�ny mondattal. A l�szer gy�jt�fogalom, mely a l�ved�keket, a l�port �s a gy�jt�eszk�z�ket foglalta mag�ba. Rendszeres�tett l�ved�kek k�z�l a legelterjedtebb a t�m�r goly� volt. A l�vegfajtak�nt k�l�nb�z� n�vvel illetett gr�n�tokat a l�v�sn�l meggyullad� gy�jt�zsin�r robbantotta fel. Egy hatfontos gr�n�t tizenk�t-tizenhat darabra sz�trobbanva, 300-500 l�p�s sugar� k�rben okozhatott s�r�l�st. A cs.kir. t�z�rs�gn�l rendszeres�tett�k az angol Shrapnel hadnagy �ltal feltal�lt l�ved�k fajt�t is, mely annyiban t�rt el a gr�n�tt�l, hogy a l�ved�k belsej�ben l�v� l�por k�z� goly�kat kevertek. A t�z�rs�g k�zvetlen v�delm�t szolg�lta a kart�cs �s a s�r�tszelence. E k�t l�ved�kt�pusn�l egy lemezhengerbe k�l�nb�z� nagys�g� f�mgoly�kat helyeztek.  Meg kell eml�teni m�g a vil�g�t�goly�kat, amelyek k�telekkel er�s�tett v�szonb�l k�sz�ltek, �titatva j�l �g� vegyszerrel. A meggyullad�s ut�n �ltal�ban nyolc percet sz�moltak �g�si id�nek. A l�port zacsk�ban helyezt�k a l�vegcs�be, melyet a t�lt�s ut�n a gy�jt�lyukon kereszt�l sz�rtak fel. Gy�jt�eszk�znek nevezt�k azt a kis l�porral t�lt�tt, rendszerint n�dcs�vet, amelyet a cs�faron l�v� gy�jt�lyukba helyeztek, �s ez k�zvet�tette a kan�c t�z�t a l�porhoz.

Visszat�rve az �tegek feloszt�s�ra, azok harmadik csoportj�ba a r�ppenty�k tartoztak. Ezen eszk�z�ket a cs.kir. hadseregben, az 1808-ban elkezdett k�s�rletek ut�n, 1815-ben rendszeres�tett�k. A r�ppenty��tegben — hasonl�an a t�bbihez — hat �llv�ny volt, �llv�nyonk�nt az �tegn�l kett�, a k�l�nb�z� szint� tartal�kokn�l tov�bbi kilenc l�szerkocsi. Az �tegn�l egy f� tiszt, egy t�zmester, h�rom tizedes �s harminchat f� leg�nys�g szolg�lt. Egy �llv�nyt �t f� szolg�lt ki. Az �teg a harct�rre �rve a harcrendnek megfelel�en, j� kil�v�st biztos�t� helyen bontakozott sz�t �gy, hogy az �lv�nyok egym�st�l tizen�t-h�sz l�p�sre, a terep rejt�k�pess�g�nek kihaszn�l�s�val �lltak fel.

T�mad�skor az �tegeknek, a t�zel�s folyamatoss�g�nak fenntart�sa mellett, t�bbsz�ri �ll�sv�lt�s ut�n, rendszerint 500 l�p�sig meg kellett k�zel�teni az ellens�get. A t�zel�st goly�val kezdt�k, majd az utols� �ll�sb�l kart�ccsal fejezt�k be. Ekkor indult a gyalogoszlopok rohama.

A v�delemben a t�z�rs�g legfontosabb feladata az ellens�g t�mad�oszlopainak puszt�t�sa, lehet�s�g szerint visszafordul�sra k�nyszer�t�se volt. A v�delem �ltal�ban el�re elhat�rozott volt, �gy az el�k�sz�t�sre t�bb id� �llt rendelkez�sre. Ez, a t�z�rs�g sz�m�ra a l�t�vols�gok pontosabb meghat�roz�s�t tette lehet�v�, �gy a pontosabb t�zel�st. Amennyiben a v�delmi tev�kenys�g nem j�rt sikerrel, a visszavonul�st a t�z�rs�g fedezte.

A fegyvernemek egy�ttm�k�d�se

Carl von Clausewitz a h�bor� term�szet�r�l �rt nagy hat�s� munk�j�ban, �gy fogalmazott: „…a fegyvernemek egyes�t�se a legteljesebb er�t eredm�nyezi” ami annak a felismer�snek az eredm�nye, hogy �tk�zetekben a h�rom fegyvernemet egy�tt kell alkalmazni. A fegyvernemek harca teh�t csak akkor v�lhatott igaz�n hat�konny�, ha t�mogatt�k, kieg�sz�tett�k �s �sszehangolt�k egym�s tev�kenys�g�t. Ez a szeml�let a XIX. sz�zadra m�r �ltal�noss� v�lt, a fegyvernemeket meg sem pr�b�ltak �n�ll�an alkalmazni. B�rmilyen hat�sos volt p�ld�ul a gyalogs�gi n�gysz�g lovass�g, vagy gyalogs�g t�mad�sa ellen, ha nem volt mellette, vagy nem �rkezett megfelel� t�mogat�s, k�nnyen a m�sik f�l t�z�rs�g�nek martal�k�v� v�lhatott.

A fegyvernemek alkalmaz�s�n�l mindig arra kellett t�rekedni, hogy legal�bb kett� egy�ttm�k�dhessen. Ezt igyekezett biztos�tani a hadsereg h�bor�s hadrendje is, a m�r eml�tett dand�r, hadoszt�ly, hadtest fel�p�t�s. A gyalogs�g �s lovass�g sz�m�ra mindig biztos�tottak t�z�rs�gi t�mogat�st, de az �tegek is mindig kaptak lovass�gi, vagy gyalogs�gi fedezetet. A gyalogs�g �s a lovass�g k�lcs�n�s t�mogat�sa is elengedhetetlen volt. Egym�s sikereit kiakn�zhatt�k, biztos�thatt�k a m�sik t�mad�s�t, vagy v�delm�t. Mindennek a felt�teleit m�r a harcrend felv�tel�n�l is igyekeztek biztos�tani. Egy j�l fel�p�tett harcrendet, mely szervezett t�zrendszerrel rendelkezett, gyalogs�ggal lehetett eredm�nyesen t�madni. A lovass�g sz�m�ra ez ar�nytalanul nagy vesztes�ggel j�rt. A gyalogs�g t�mad�s�t bevezette a t�z�rs�gi t�z, a csat�rok puskat�ze, majd a megindul� z�szl�aljak �ssz- �s sort�ze. Ezt k�vette a szuronyroham, melynek �t kellett t�rni a szemben�ll� f�l els� vonal�nak h�rom sor�t. J�l megszervezett egy�ttm�k�d�s eset�ben ekkor �rkeztek be a lovassz�zadok a siker kifejleszt�s�re �s nyomultak el�re az ellens�g harcrendj�nek a m�lys�g�be. A lovas�tegek t�mogat�s�val az els� vonalb�l h�tr�l� ellens�get nem engedt�k, hogy �jra rendezze sorait, illetve k�sedelem n�lk�l indultak m�sodik vonal — ilyenkor rendszerint zavarba j�v� sorainak — t�mad�s�ra. Ha mindez sikeresen befejez�d�tt szint�n a lovass�g „bevezette” az �ld�z�st, a gyalogs�g pedig birtokba vette a csatateret, ami a gy�zelem legfontosabb mutat�ja volt.

1848. nyar�n, amikor m�g mindenki b�zott a h�bor� elker�l�s�ben a d�lvid�ki hadsz�nt�ren egyes �tk�zetek megv�v�s�ra m�g csak alkalmi k�tel�kek j�ttek l�tre, de m�r itt is t�rekedtek a fegyvernemek k�z�s alkalmaz�s�ra. A harcrendi helynek megfelel�en — jobbsz�rnyi, k�z�p, balsz�rnyi — dand�rokhoz mind a h�rom fegyvernemb�l szerveztek csapatokat.

A hadtest rendszerint h�rom harcvonalba �llt fel, az els�ben k�t-h�rom dand�r helyezkedett el a saj�t t�z�rs�g�vel, a m�sodikban egy-k�t dand�r, a harmadikban a lovass�g �s a tartal�k t�z�rs�g. Ha egy �tk�zet �ltal�nos lefoly�s�t akarjuk bemutatni, akkor rendszerint a k�vetkez� esem�nyek zajlottak, ak�r a cs.kir. hadsereg, ak�r a honv�dsereg oldal�r�l n�zz�k. A harcot rendszerint a t�z�rs�g kezdte. Az �tegek — k�l�n�sen a lovas �tegek — lovass�gi fedezet�kkel el�resiettek �s �ll�st foglaltak az ellens�g harcrendj�vel szemben �s megkezdt�k a t�z�rs�gi „el�k�sz�t�st”. C�lokat a magasabb k�tel�kek parancsnokai hat�rozt�k meg az�ltal, hogy kijel�lt�k a t�mad�si ir�nyokat. Az �tegparancsnokok ezut�n jel�lt�k ki a t�zel��ll�sokat �s a c�lokat, melyek els�sorban gyalogos �s lovas k�tel�kek voltak, m�sodsorban az ellens�ges t�z�rs�g. A t�z�rs�gi t�z alatt a sz�tbontakoz� csat�rl�nc megk�zel�tette az ellens�g harcrendj�t. A csat�rok puskat�ze mellett indultak rohamra a z�szl�aljak, fejl�d�tt oszlop alakzatban, ami azt jelentette, hogy a h�rmas oszlopban menetel� sz�zadok, z�szl�aljak h�romsoros vonalat alak�tottak �s �gy vonultak el�re, majd szuronyrohamra. A rohamot a lovass�g �tkarol�ssal, megker�l�ssel seg�tette, illetve a keletkezett r�sekbe t�rt be. Amennyiben az ellens�g vette kez�be a kezdem�nyez�st a t�z�rs�g feladata a t�mad� oszlopok visszaver�se, illetve lass�t�sa volt. Ha a z�szl�aljakat t�mad�s �rte, azok igyekeztek �ll�sukat szil�rdan tartani �s v�rt�k a tartal�k el�revon�s�t, melyhez csatlakozva ellent�mad�st ind�thattak. A lovass�gi t�mad�ssal szemben a m�r bemutatott n�gysz�get alkottak �s �gy igyekeztek kitartani addig, m�g lovass�gi, vagy t�z�rs�gi seg�ts�g nem �rkezett.

Ezen �ltal�nos elvekt�l a honv�dseregben, abban t�rtek el, hogy a csat�rok alkalmaz�sa sokszor elmaradt �s az oszlopok azonnal rohamra indultak. A magyar csapatok el�szeretettel vetett�k be m�r a harc kezdet�n az eg�sz t�z�rs�get. Az �tegek rendszerint t�z�sszpontos�t�sokat l�ttek �s t�bbsz�ri helyv�ltoztat�ssal k�pesek voltak a legfontosabb pontokon helyi f�l�nyt l�trehozni. A lovass�g tekintet�ben a husz�rok gyakorlatilag megoldottak minden feladatot, t�bbsz�r t�madtak sikerrel „arcban” is, ami e csapatnemt�l teljesen szokatlan volt.