|
Hadműveletek a Csendes-óceán és Délkelet-Ázsia térségében II.
2007.09.09. 19:18
II. Rész.Ebben a részben mutatjuk be a Szovjetunió hadba lépését Japán ellen és a feltétel nélküli fegyver letételt, valamint a második világháboru katona-politikai eredményeit.
A Szovjetunió hadba lépése Japán ellen
1945. nyarán a japánok helyzete válságosra fordult. Valamennyi hadszíntéren sorozatos vereségeket szenvedett, készleteik kimerülőben voltak, s már csak egyedül álltak szemben az antifasiszta koalícióval. A császári kormány mégis a háború folytatása mellett döntött. A hadseregben több mit 7 millió katona szolgált, mint egy 10000 repülőgéppel és 500 hadihajóval rendelkezett. Ezek az erők szétszórtan helyezkedtek el. Kínában egy millió fő, Délkelet-Ázsia országaiban egy millió fő, Japánban a flotta és a légierő zöme, valamint kettő millió szárazföldi katona, a fennmaradó mintegy három millió katona Mandzsúriában, Koreában, Dél-Szahalinon és a Kuril-szigeteken tartózkodott.
A szövetségesek a Csendes-óceánon erőfölényben voltak, de arra nem volt elég erejük, hogy az európai hadszíntérről történő átcsoportosítás nélkül nagy szárazföldi hadműveleteket kezdeményezzenek. Ezért a konkrét tevékenység ideje és mérete az átcsoportosítás függvénye volt. Az európai háború befejezése után a három nagyhatalom figyelme a Távol-Keletre terelődött. Európában tisztázódtak a befolyási övezetek, nem így a Távol-Keleten. A Szovjetunió- akinek korábban csak Mongóliában volt befolyása- igyekezett újabb érdekeltségeket szerezni. A részesedés iránti vágytól hajtva, önként vállalta a Japán elleni háborút és megfeszített ütemben dobta át csapatait a Távol-Keletre. 1945. augusztus 8-án a szovjet kormány jegyzékben semmisnek nyilvánította az 1941-ben Japánnal kötött semlegességi egyezményt és hadat üzent a császári kormánynak.
A Szovjetunió katonapolitikai céljainak megvalósítása érdekében létre hozta a Bajkálontúli és az 1., 2. Távol-Keleti Frontokat, kijelölte az Észak-Csendes-óceóni Flottát, valamint az Amúri Flottillát. Az előkészületeket májustól kezdődően Vasziljevszkij marsall irányította. A frontcsoport azt a feladatot kapta, hogy verje szét a Kvantung HDS-et (a térségben tartózkodó japán erők összefoglaló elnevezése), foglalja el Mandzsúriát, Koreát, valamint a Szahalin- és a Kuril-szigeteket. A szovjet csapatok jelentős erőfölényben voltak és korszerűbb fegyverekkel voltak ellátva. A japánok alig rendelkeztek harckocsikkal, páncéltörő eszközökkel és a légteret sem uralták. A semlegességi szerződés felmondása után nem maradt idejük a védelmi rendszer kialakítására és megszervezésére. Mandzsúria határ menti körzetében csak fedező alakulatok tartózkodtak, a főerők a tartomány középső és déli részén helyezkedtek el. A felkészülés befejezésekor az USA atomcsapást mért Hirosimára és Nagaszakira. Az Enola Gay nevű B-29-es bombázó (Pk: P. Tibbets ezds) augusztus6-án 8 óra 15 perckor Hirosimára ledobta az első 20 kilótonnás atombombát. A város elpusztulása után 9-én a második atombomba Nagaszakit tüntette el a földszínéről.
A szovjettámadás augusztus9-én hajnalban, tüzérségi és légi előkészítés nélkül, előrevetett osztagok alkalmazásával indult. A főcsapást Mongólia területéről Bajkálontúli Front (három öszfegyvernemi (öfni), egy-egy harckocsi és légi HDS-el, valamint egy lovas-gépesített csoporttal) mérte, azzal a céllal, hogy kijusson a Sárga-tenger partvidékére. Keleten az Amúr folyó mentén a 2. Távol-keleti Front (három öfni-, egy légi HDS és egy önálló hadtest), tőle délre a Japán-tenger partjáról az 1. Távol-keleti Front (négy öfni-, egy légi HDS és egy gépesített hadtest) támadott. A frontok és hadseregek önálló irányokban támadtak abból a célból, hogy részekre vágják és bekerítsék a japán erőket, a gyorsan mozgó kötelékekkel és deszantokkal a távoli mélységekben foglaltak el fontos körzeteket. A támadás igen gyorsan bontakozott ki. Öt nap alatt a Bajkálontúli Front 350-450, a másik kettő 150-200km-t nyomult előre. A japánok ellenállása a fedező zónában nem volt számottevő. A központi térségben és északkeleten viszont jelentősen lelassították a támadás ütemét.
A japánok hadászati helyzete a szovjettámadás és az atomcsapások következtében kilátástalanná vált. A császári kormány augusztus10-én elfogadta a Potsdami Nyilatkozat feltételeit, majd14-én bejelentették a kapitulációt. A szövetségesek már 12-én beszüntették a haditevékenységüket, de a szovjet vezérkar a támadás folytatására adott parancsot. A szovjetvezetés megerősített előrevetett osztagokkal, légi deszantokkal elfoglalták a központi térséget és kijutottak a Sárga-tenger partvidékére. A haditengerészeti erők a japán kapituláció bejelentése után kezdték meg hadműveleteiket a Szahalin- és Kurili-szigeteken, valamint Koreában, amelyet a hónap végére el is foglaltak.
A feltétel nélküli kapitulációt a japánok 1945. szeptember másodikán a Tokiói-öbölben a Missouri sorhajó fedélzetén az Egyesült Államok, Nagy Britannia, Szovjetunió, Franciaország, Kína, Ausztrália, Kanada, Hollandia, Új-Zéland képviselői előtt írták alá. Ezzel véget ért a második világháború. A Távol-Keleten a harcok mégsem fejeződtek be. Ennek alapvető oka az volt, hogy míg a szövetségesek a polgári társadalmakat támogatták, addig a szovjetek a kommunista erőket igyekeztek hatalomra juttatni. Ez vezetett Kínában polgárháborúhoz. A második világháborúban az antifasiszta koalíció győzött a fasiszta blokkal szemben. A háború befejeztével a világ arculata megváltozott, a korábbi nagyhatalmi viszonyok átalakultak. A Szovjetunió kihasználva a számára kedvező lehetőségeket, erőszakosa saját érdekszférájába kényszeríttet minden országot, amelyeket megszállt. Ezzel hozta létre, az un. szocialista világrendszert, megteremtve a hidegháború politikai alapját és a világ kettészakadását.
A második világháború katona-politikai eredményei.
A háború közvetlen előidézője a Németországban uralomra jutott fasizmus volt, de súlyos felelősség terheli a „münheni politikát” folytató francia angol hatalmi köröket is, illetve a kommunizmus terjesztését szorgalmazó ideológiát. A háború fokozatosan, több mint két év alatt terjedt ki Európára, Afrikára, Ázsiára és az Óceánokra. A főhadszíntér Európában volt, a szemben álló koalíciók itt vetették be főerőiket. A második világháború időtartamában, méreteiben minden vonatkozásban meghaladta az elsőt.
Adatok az első és a második világháborúról
|
Első világháború |
Második világháború |
A háború időtartama |
1564 nap (4 év 3,5 hónap) |
2194 nap (6 év) |
Részvevő államok |
36 |
61 |
Semleges államok |
17 |
6 |
Lakosság |
1050 millió fő (62%) |
1700 millió fő(80%) |
Halottak száma |
10 millió |
55 millió |
Sebesültek száma |
20 millió |
35 millió |
Hadszíntérré vált országok |
14 |
40 |
Hadszínterek területe |
4 millió négyzet km. |
22 millió négyzet km. |
Behívottak száma |
70 millió |
110 millió |
Gyártott repülőgépek |
160-191 ezer |
853 ezer |
Gyártott harckocsik |
9 ezer |
287 ezer |
Gyártott lövegek |
140 ezer |
1141 ezer |
Katonai kiadások |
213 milliárd dollár |
1117 milliárd dollár |
A háború elején Németország és Olaszország magához ragadta a hadászati kezdeményezést. A német hadsereg legyőzte Lengyelországot, Franciaországot, Belgiumot és Hollandiát, megszállta Dániát és Norvégiát, együttműködve szövetségeseivel elfoglalta Jugoszláviát és Görögországot. A Wehrmacht csapatai az egyes hadjáratokat az eredeti hadászati tervek lényeges módosítása nélkül, a villámháború elveinek megfelelően hajtották végre. Olaszország önálló kezdeményezései a Balkánon és Észak-Afrikában kudarcba fulladtak, a németek segítségére szorultak. Németország sikerei következtében Európában jelentős erőeltolódás következett be a fasiszta tömb javára. A kisebb országok: Bulgária, Finnország, Románia, Magyarország, Szlovákia,és Horvátország kormányai a fasiszta hadigépezet készséges támogatói, szövetségesei lettek.
A Szovjetunió megtámadásával a háború terebélyesedett. A Wehrmacht határ menti nagy sikerei után, A Vörös Hadsereg a szmolenszki ütközetben a német főparancsnokságot a Barbarossa terv jelentős módosítására kényszeríttette. Ezzel véget ért a német-szovjet háború kezdeti időszaka és megbukott a villámháborús elképzelés. 1941. decemberében Moszkva alatt a német csapatok vereséget szenvedtek, a hadászati kezdeményezés ideiglenesen a szovjetek kezébe ment át. A háború 1941. decemberében a USA és Japán hadba lépésével világ méretűvé szélesedett. Japán a hadászati kezdeményezés birtokában sorra foglalta el a Távol-keleti és Csendes-óceáni brit, holland és amerikai gyarmatokat. A német-olasz csapatok betörtek Egyiptomba, de döntő sikert nem értek el. A német hadvezetés 1942 tavaszán-nyarán visszaszerezte a hadászati kezdeményezést, és nagyszabású hadműveletet indított a Donyec-medence és a Kaukázusi olajmezők birtokbavételére. A szovjet csapatok azonban Sztálingrádnál és a Kaukázus hágóin megállították, kimerítették a támadókat és kedvező feltételeket teremtettek az ellentámadásba való átmenethez. A fasiszta tömb sikerei ellenére fokozatosan erősödött az antifasiszta országok koalíciója. A 26 ország által 1842. január1-jén aláirt Egyesült Nemzetek Kiáltványa a fasizmus elleni harc alapokmánya lett.
1942-ben gyökeres fordulat következett be a háború menetében. Előbb a szövetségesek a nyár folyamán a Csendes-óceán térségében megállították a japánok további térnyerését, majd Észak-Afrikában a 8. angol hadsereg ment át támadásban. Végül a szovjet csapatok sztálingrádi ellentámadása következtében a hadászati kezdeményezés véglegesen a Vörös hadsereg kezébe ment át. 1943 nyarán Kurszk térségében a németek utoljára tettek kísérlete a kezdeményezés visszaszerzésére, de a szovjet csapatok az erőfölény birtokában, hadászati védelemmel megőrizték és megerősítették azt. Észak-Afrikát a szövetségesek megtisztították a német-olasz erőktől, és partra szálltak Olaszországban, elfoglalták a félsziget déli részét. Mussolini fasiszta rendszere megbukott, Olaszország fegyverszünetet kért. Ezzel megkezdődött a fasiszta tömb bomlása. Az antifasiszta nagyhatalmak vezetői 1943 végén Teheránban egyeztették elképzeléseiket, és határozatot hoztak a második arcvonal megnyitásáról.
A szövetségesek 1944. június6-án partra szálltak Normandiában, megnyitották a második arcvonalat, Ezzel Németország két arcvonalas háborúra kényszerült. A szövetségesek kiűzték a német csapatoka t Nyugat-Európából. A Vörös Hadsereg felszabadította a szovjetunió megszállt részeit, kelet- és Délkelet-Európa országait. 1944 végére Németország teljesen elszigetelődött Európában. A Távol-Keleten és a Csendes-óceán térségében folytatódott a japán csapatok visszaszorítása a megszállt területekről. 1945. február elején került sor a három nagyhatalom jaltai konferenciájára, ahol a háború végső befejezése és a háború utáni rendezésre vonatkozó elveiket, terveiket egyeztették. Az antifasiszta koalíció erői 1945. május9-én feltétel nélküli kapitulációra kényszeríttették Németországot.
Az európai háború befejezése után a szövetségesek Japán ellen fordultak. Ugyanakkor a három nagyhatalom Potsdamban értekezletre ült össze, ahol fontos határozatokat hoztak Németország háború utáni helyzetéről, illetve a további nemzetközi együttműködés kérdéseiről. Nyilatkozatban szólították fel Japánt a feltétel nélküli fegyverletételre. A Szovjetunió érdekeinek és vállalt kötelezettségének megfelelően az európai háború befejezését követően három hónap multán hadba lépett Japán ellen. A szovjettámadás és az atomcsapások következtében 1945. augusztus második felére Japán katonai veresége teljessé vált, mely a szeptember2-án a fegyverszünet aláírásához vezetett.
| |