A szervezők beköltöztek a laktanyába és az itt lévő emberekből február21-re megszervezték a hadosztálytörzset (nagy részét 27-én eltávolították), az ezredtörzseket, a 16. gyalogezredet, a másik két ezred néhány alegységét, egy tüzérosztályt, az utászzászlóaljat, a seregvonat egy részét. Az alakulatok összeállításánál február23-tól áttértek a „B” hadrend szerinti szervezetek létrehozására, bár az intézkedés hivatalosan csak március13-án jelent meg. Március2-áig a Szovjetunió területén lévő fogolytáborokból is megérkeztek az önként jelentkezők, összesen 4850 fő. Belőlük szervezték meg Nyíregyházán a 18/II. zászlóaljat, Berettyóújfalun 17/III. zászlóaljat, Hajdúhadházán a 17/II. zászlóaljat és Nyírbátorban a 18/III. zászlóaljat. A 6. hadosztály felállítására a hazai és a Szovjetunió területén lévő hadifogoly-táborokból összesen 12 000 főt adtak át, a létszám még is kevés volt. Az átadottak között több százan voltak ugyanis egészségügyi vagy alultápláltság miatt katonai szolgálatra alkalmatlanok, illetve idősek és a trianoni határokon túlról származók, akiket nem lehetett beosztani a kötelékbe. Február utolsó napjaiban az alakulatok az eskütételre készültek. Végre március4-én 10 órakor a SZEB megbízottja ünnepélyes keretek között a volt hadifoglyokat átadta a minisztérium képviselőjének. Székely László ezredes hadosztályparancsnok bejelentette a 6. hadosztály megalakulását, a fogság megszüntetését. Az, hogy a hadosztály felállítása egy hónapig tartott, nem a magyar szervezőkön múlott. A szovjetrendszer, az NKVD tevékenysége húzta el az időt, sorsdöntő napokat, heteket véve el a hadosztálytól, akadályozva a hadműveleti területre jutást.

b.) Az 1. honvéd gyaloghadosztály megalakulása

Az újabb hadosztályok megszervezését a minisztérium munkatársai a szegedi (5.) és a miskolci (7.) honvédkerületben tervezték, megvalósítását februárban el is kezdték. Végül is a honvédelmi miniszter a következő hadosztály felállítási helyéül mégis Jászberényt jelölte ki, mert február16-án a SZEB megbízottja közölte a miniszterrel, hogy a budai harcokban részt vett önkéntes magyar századokat a hónap végén Jászberényben adják át a magyar megbízottaknak. Február26-án újabb közlés érkezett, mely szerint Jászberényben egy hadosztálynyi hadifogoly kerül átadásra. Ezek az értesülések alapozták meg a miniszter döntését, hogy az 1. (budapesti) hadosztály felállítási helyéül Jászberényt és környékét jelölte meg. A hadosztályok gyorsabb megszervezését az NKVD akadályozta. A NKVD működését jól szemlélteti, a Budai Önkéntes Ezred sorsa is. A harcok elültével az önkéntes magyar századokat Kelen-völgyben gyülekeztették. Innen február utolsó napjaiban indultak el gyalogmenetben Jászberénybe. Az alegységek parancsnokaikkal az élen teljes fegyverzetben, nótaszóval meneteltek. Több napos menet után március1-jén érkeztek Jászberénybe. Itt a laktanya előtti futballpályán sorakoztak fel, ahol lerakatták velük fegyvereiket és bevonultak a fogolytáborba. Elkezdődött az ellenőrzés, és aki fennakadt a rostán, az évekre hadifogolytáborba került. Fülöp József őrnagy a hadosztály vezérkari főnöke akit az 1. gyaloghadosztály megszervezésével bíztak meg Március1-én Jászberénybe érkezett, a fogolytábor parancsnoka azonban foglyok átadására nem kapott utasítást. Másnap Fülöp a táborparancsnok engedélyével bement a fogolytáborba és tájékoztatta az ott lévő tiszteket, hogy meg kell alakítani az 1. gyaloghadosztály kereteit. Kijelölte az ideiglenes parancsnokokat, és tájékoztatta őket arról, hogy milyen kötelékeket szerveznek meg. Ezek a következők: 1. gyalogezred; 2. gyalogezred; 3. gyalogezred; 1. tüzérezred; 1. gépvontatású légvédelmi gépágyús üteg; 1. utászzászlóalj; 1. híradószázad; 1. gyaloghadosztály-vonat. Ezen belül:1., 2. kocsi oszlop; 1.,2. tehergépkocsi-oszlop; 1. lőszerkezelő-oszlop; 1. élelmező-oszlop; 1. sütőoszlop; 1. gépkocsizó sebesültszállító oszlop; 1. egészségügyi oszlop. Ez a hadrend gyakorlatilag megegyezik a „B” hadrenddel. 1945. március4-én Szalay Tibor alezredest nevezték ki a hadosztály parancsnokává. A hadosztályparancsnokság a jászberényi méneskari laktanyába települt. Itt helyezték el a fogolytáborból átadott katonákat. A fogolytáborban a kijelölt parancsnokok szervezték a kötelékeket, az oroszok pedig kiválogatták a nekik nem tetszőket. Az önként jelentkező foglyokat március 20. és 26. között adták át, az alakulatok kereteinek véglegesítése a méneskari laktanyában történt. A hadosztály kereteit a budai önkéntesekből hozták létre, a következő sorrendben: Március20-án alakult meg az 1. gyalogezred, az 1. tüzérezred parancsnokság, az 1. tüzérosztály, az 1. gépvontatású légvédelmi gépágyús üteg, az 1. híradószázad, az 1. gyaloghadosztály vonatparancsnokság, az 1. sütőoszlop, az 1. tábori kórház, az 1. egészségügyi oszlop. Március22-én és 23-án állt fel a 2. gyalogezred, ezen a napon az 1. gyalogezred Jászfényszaruba, az 1. tüzérezred Kerekudvar-majorba települt. Március24-én és 25-én alakult meg a 3. gyalogezred. A március25-én és 26-án átvettekből már új alakulatokat nem hoztak létre, hanem a hiányzó kereteket töltötték fel. Végül is az említett napokon 10 503 hadifoglyot¾köztük 368 tisztet¾vettek át a minisztérium megbízottai és ezzel megalakult az 1. honvéd gyaloghadosztály. A megalakuló hadosztályokat az átvett hadifoglyokból teljesen feltölteni nem lehetett. A hiányok pótlására bevonultatták a toborzottak egy részét. A 6. hadosztályhoz a Hajdúságból soroztak be 2 000 fiatalt, akik március24-én Hajdúhadházon kapták meg az alapképzést, ezt követően kerültek beosztásra a kötelékekhez. Az 1. hadosztályhoz a Jászságból hívtak be 2 100 fő toborzott fiatalt. Több újonc bevonását a hadosztályok nem bírták el. A még mindig hiányzó helyeket a 6. hadosztálynál a román magyar-határ biztosítására szervezett 20. és 21. határportyázó század katonáival töltötték fel. Az 1. hadosztály pedig megkapta a 6. honvéd őrzászlóalj jelentős részét, illetve a budapesti önkéntesekből szervezett 1. őrzászlóaljat. Március végére a két hadosztály személyi feltöltése befejeződött.

A magasabb egységek ruházattal, fegyverrel, szállítóeszközökkel és más anyagokkal való ellátása nagy nehézségekkel járt. A megalakult hadosztályok katonái közül sokan polgári ruhát viseltek. A civilek és a katonák egyaránt türelmetlenül várták a frontra indulást. A Tiszántúl lakossága támogatta a hadsereg ellátását. A kormány felhívása nyomán gyűjtést rendeztek a katonák számára, így biztosították a szükséges élelmiszert. A hadosztályok felszerelése zömmel a szovjet adományoktól függött. Ők biztosítottak hadosztályonként 1 000 darab lovat, szekereket a parasztságtól vásároltak melyeket a helyi bognárok tettek használhatóvá. A debreceni lányok, asszonyok, szabómesterek irányításával varrták az ingeket és az alsónadrágokat, a szovjetektől kapott anyagból. A felsőruházatot és a lábbeliket a laktanyák műhelyeiben javították. A fegyvereket is a Vörös Hadsereg adta a honvédségnek. A miniszter a Görgényi Dániel őrnagy által vezetett bizottságot bízta meg az átvétellel. A bizottság március 15-én érkezett Budapestre és 16-án megkezdték a 2. Ukrán Front Zsákmányügyi Hivatalától (Kőbánya-alsó pályaudvar) az átvételt. Több ezer puskát, géppuskát, golyószórót, géppisztolyt, aknavetőket, páncéltörőket stb. vételeztek, de nagyon sok fegyverjavításra szorult. A lövegeket a 2. Ukrán Front műhelyében, a kézifegyvereket a Danuvia gyárban újították fel. Az alakulatokhoz történő kiszállítás részben vasúton és szekerekkel, illetve a kölcsön kapott 30 db tehergépkocsin történt. Március végére a két hadosztály a szükséges fegyverzeti és egyéb anyagi készleteinek csak kb. 40%-ával rendelkezett. A 2. Ukrán Fronttól már újabb zsákmányanyagok átadását nem várhatták. A hadosztályparancsnokok és a miniszter is türelmetlenek voltak, úgy gondolták el kellene érni, hogy az alakulatokat kiszállítsák a hadműveleti területre, és ott közel az arcvonalhoz a frissen zsákmányolt agyagokból a hiányok gyorsan pótolhatók lesznek. Vörös János vezérezredes honvédelmi miniszter március24-én a SZEB elnökének küldött átiratában kérte Vorosilov marsallt, járuljon hozzá a hadosztályok kiszállításához. Az ország felszabadulását követően a magyar miniszterelnök köszönő táviratot küldött Sztálinnak és ebben megismételte az előbbi kérését. Április7-én a Legfelsőbb Főparancsnok hozzájárult az 1. és 6. magyar gyaloghadosztályok hadműveleti területre történő kijuttatásához ahol a 3. Ukrán Front alárendeltségébe kerültek. A hadosztályok kiszállításának végrehajtása bonyolult és összetett feladatot jelentett. A 3. Ukrán Front intézkedése szerint a szállítást Körmendig vasúton, onnan gyalogmenetben kellett végrehajtani, az utazás idejére (3 nap) élelmet kellett tartalékolni. Egy hadosztályt a vasút 6-7 szerelvénnyel, egyenként 40-50 vagonnal volt képes elszállítani. Április13-tól naponta egy szerelvény indítását tervezték. Az utazás azonban elhúzódott. Április21-én Tolbuhin marsall a 3. Ukrán Front parancsnoka szombathelyi harcálláspontján fogadta a 6. hadosztály parancsnokát és vezérkari főnökét. Érdeklődött a kötelék harckészségéről, fegyelméről és a gondokról is, majd támogatásáról biztosította a magyar katonákat. A 6. hadosztály a 27. hadsereg alárendeltségébe került, a parancsnokság Edlitzben települt alárendeltjeit pedig a környező falvakban szállásolta el. Megérkezésüktől kezdve azonnal érezték a szovjetparancsnokság gondoskodását. Az alegységek helyőrségi szolgálatot láttak el, biztosították a hadsereg hadtápterületét, közben kiképzést folytattak, lövészeteket hajtottak végre, beszabályozták a fegyvereket. Az 1. hadosztály április végén indult el. Az első szerelvény április 29-én érkezett meg, a többiek a következő napokban. A magasabb egység a 26. hadsereg alárendeltségébe került és Wiener Neustadttól nyugatra lévő területen összpontosult. Feladatuk és tevékenységük hasonló volt a 6. hadosztályéhoz.

A hadműveleti területre kivonult két kötelék személyi állományának hangulata igen jó volt Így érte őket a háború befejezése. „A fegyverletétel hírét a csapatok vegyes érzelmekkel fogadták, vagyis örültek annak, de ugyanakkor letörte őket az a tudat, hogy elestek a németek elleni fegyveres leszámolás lehetőségétől.”¾olvasható az 1. hadosztály naplójában. Május13-án érkezett meg Tolbuhin marsall parancsa, mely szerint a magyar kötelékek visszakerültek a HM alárendeltségébe.

c.) Kísérletek további hadosztályok felállítására

1945. január31-én a honvédelmi miniszter elrendelte a 7. (miskolci) kerületparancsnokság felállítását, mely néhány nap elteltével már működött is, Borsod, Heves és Abaúj-Zemplén megyei fennhatósággal. Március20-ig 10 800 fő, végeredményben pedig 21 036 fő jelentkezett önként a kerületből. A minisztérium elképzelése szerint a harmadiknak felállítandó hadosztályt a 7. honvédkerületben hozták volna létre. A kerület azonban nem tudta a bevonulókat elhelyezni és nem volt miből élelmezni. Egy hónap kellett ahhoz, hogy a szükséges élelmiszerkészleteket felhalmozzák és az elhelyezési körleteket használhatóvá, tegyék. A parancsnoki állományt április7-re, a legénységet április10-re vonultatták be. A miniszter a 7. honvéd gyaloghadosztály parancsnokának Kaffka Zoltán ezredest nevezte ki. A behívóparancsot 5637 katona teljesítette. A hadosztály további szervezése azonban megtorpant, mert nem rendelkeztek ezred- és zászlóalj szinten megfelelő szakképzettségű tisztekkel, a Honvédelmi Minisztériumnak és a kerületnek sem volt ruházata, katonai felszerelési tárgyai fegyverzete és ezeket a szovjetek sem biztosították. 1945. május5-én a miniszter elrendelte, hogy 2 000 a katonai szolgálatra feltétlenül alkalmas lehetőleg egyenruhával rendelkező főt irányítsanak Hajmáskérre. Szegeden az 5. honvédkerületi parancsnokság Őssy-Örley Zoltán alezredes vezetésével február közepén kezdte meg működését. A kerület városaiban előbb létrehozták az alakulatok pótkereteit, megkezdték a toborzottak behívását is. Az elhelyezést, az élelmezést úgy-ahogy, saját erőből megoldották, de a fegyvereket és felszerelési tárgyakat nem sikerült előteremteni. A szovjetek sem hadifoglyokat, sem felszerelést nem adtak. Azonban után új helyzet állt elő. Az 5. kerületparancsnok április elején azt az utasítást kapta, hogy az alakuló hadosztály állományát szállítsa Ceglédre (április12-től Hajmáskérre), mert az átállt 24. hadosztály katonáival itt egészítik ki és fejezik be az 5. hadosztály szervezését.

A 24. hadosztály maradványai Szlovákia területén április első napjaiban a XLIX. német hadtest állományában azt a feladatot kapták, hogy utóvédként fedezzék a németek visszavonulását. Ez egyet jelentett volna a hadosztály teljes pusztulásával. Szilágyi Gábor vezérkari százados ösztönzésére a hadosztály parancsnokság április 6-án megnyitatta az arcvonalát és átállt a szovjet oldalra. Április 15-én a hadosztályt Cséffalvay István őrnagy, a magyar honvédelmi miniszter megbízottja vette át az a szovjet képviselőktől. Átvett 195 tisztet, 144 tiszthelyettest, 850 tisztest, 1374 honvédet, összesen 1563 katonát. Április17-én két vasúti szerelvényre bevagonírozták a személyi állományt, fegyverzetet, lőszert és a szállító eszközöket, illetve a szovjetektől kapott ötnapi hideg élelmet, és 23-án érkeztek Hajmáskérre, ahol találkoztak a Szegedről jövőkkel. A hadosztály vezérkari főnöke április20-án érkezett Hajmáskérre, hogy előkészítse az érkező szerelvények, katonák fogadását, elhelyezését, élelmezését. Szász Ferenc ezredes, hadosztályparancsnok vezetésével folyt a szervezés. Miután az időseket, más államok polgárait és a betegeket leszerelték, maradt 7079 fő (ebből tiszt 354). A miniszter saját hatáskörben intézkedett a miskolci önkéntesek átirányításáról, ők azonban a háború végéig nem érkeztek meg. A létszámhiány mellett a felszerelés, a ruházat és a fegyverhiány hatványozottan jelentkezett, mivel a szovjetek ebben sem segítettek.

A (pécsi) 4. honvédkerület, melynek fennhatósága Baranya, Tolna és Somogy megyékre terjedt ki, működését jóval később kezdhette meg, az itt folyó harcok miatt. A 4. kerületparancsnokság 1945. március3-án alakulhatott meg, de néhány nap múlva (március7-én) a SZEB elrendelte a Duna-Tisza közére a záróvonal mögé történő áttelepülésüket. A visszatelepülésre csak májusban kerülhetett sor. A magasabb egységek szervezésével párhuzamosan felállítottak néhány kisebb alakulatot is. A már említetteken túl 1945. március 7-én megalakult az 1. vasút- és hídépítő zászlóalj, mely katonái április3-tól a Tiszántúl vasútvonalainak helyreállításán dolgoztak. A 2. vasút- és hídépítő zászlóalj 1945. május második felében átvett hadifoglyokból alakult meg Szentendrén, és a budapesti vasútvonalak és hidak helyreállításán dolgoztak. A területi szervek létrehozása után kerülhetett sor a határportyázó századok megszervezésére, mivel ezek a kiegészítő parancsnokságoknak voltak alárendelve. A rendszer kiépítése a háború befejezése után folytatódott. Március, április hónapokban felállítottak néhány honvédségi irányítású kórházat és más egészségügyi intézményt, valamint különböző raktárakat stb. Ezek létrehozását az elvonuló hadsereg igényei követelték. Az élet beindításához szükséges volt a vizek, utak, mezőgazdasági területek akna mentesítésére. Ezen feladatok végrehajtására szerveződött a folyamőrség és a kerületi parancsnokságok alárendeltségében az aknakutató alegységek. A háború befejezésekor a Magyar Honvédség összlétszáma megközelítette az 50 000 főt.