A KOREAI HÁBORÚ

BEVEZETÉS

A koreai félszigeten a II. világháború befejezéseképpen a 38. szélességi foktól északra a szovjetek, attól délre pedig az amerikaiak fegyverezték le az addig ott megszálló japán csapatokat (erre még 1945 júniusában, a Potsdamban tartott értekezleten hoztak határozatot a szövetségesek). Az ország egyesítése és függetlenségének a visszaállítása azonban elmaradt. A 38. foktól északra 121.l93 négyzetkilométeren (kb.9 millió fő) kialakult a szovjet, illetve kínai befolyás alatt álló Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK), a déli részen pedig (93.431 négyzetkilométer) amerikai dominancia alatt megalakult a Koreai Köztársaság. Az ország területe túlnyomórészt hegyekkel borított félsziget a Japán-tenger és a Sárga-tenger között. Észak-déli irányban 845-965km, kelet-nyugati irányú kiterjedése pedig 145-320km. A két országrész közötti konfliktushelyzetek következtében magas fokú feszültség alakult ki, amely 1950 nyarán háború kirobbanásához vezetett. A koreai háború a II. világháború befejezését követő legjelentősebb helyi háború volt, mind a fegyveres küzdelem területi kiterjedését, mind a harcoló erők és az alkalmazott eszközök mennyiségét tekintve. A háborúban a szemben álló felek lényegében még a II. világháború utolsó időszakában alkalmazott fegyvereket használták és az ott kialakult elvek szerint harcoltak figyelembe véve a helyi terep-, és időjárás nyújtotta sajátosságokat. Csak a háború későbbi szakaszában jelentek meg új típusú, korszerű sugárhajtóműves harci gépek (MÍG-15), helikopterek.

ERŐVISZONYOK ÉS FEGYVERZET

Az amerikai szárazföldi csapatoknál a szervezeti alapot még a II. világháború alatt bevezetett hármas tagozódás képezte. Egy gyaloghadosztály létszáma 14.000 fő volt. Három gyalogezreddel rendelkezett, ezredenként 3200 katonával. Egy ezredben három zászlóalj, egy zászlóaljban négy század (három puskás és egy nehézfegyver század). Továbbá a hadosztálynak volt egy tüzér ezrede, felderítő, műszaki és híradó zászlóalja és más támogató alegységei. A hadosztály fegyverzetébe tartozott: 11.500 karabély, 1228 pisztoly, 195 géppisztoly, 539 golyószóró, 90 géppuska, 90 db 60 mm-es gránátvető, 54 db 81 mm-es aknavető, 70 db a37 mm-es és 57 mm-es páncéltörő löveg, 54 db 105 mm-es közepes és 12 db 155 mm-es nehéz tarack. Később a hadosztályokat csapatlégvédelmi és páncéltörő eszközökkel erősítették meg és harckocsikat rendeltek az állományukba s a létszámukat kb. 19.000 főre növelték. A dél-koreai hadsereget, az előző évek folyamán, amerikai tanácsadók segítségével lényegében az amerikai haderő mintájára szervezték meg, bár a csapatlégvédelem, a tüzérség, és a harckocsik terén gyengébbek voltak az előzőeknél. A hadosztályok létszáma mintegy 10.000, a gyalogezredeké 2.500 katona volt. A hadsereg 1950. júniusában 102.800 főből állt, amelyből kb. 95.000 katona a szárazföldi csapatokhoz, 6.100 fő a partvédelemhez és 1.800 fő a légierőhöz tartozott. A szárazföldi csapatok nyolc hadosztályból és egy önálló ezredből állt. Felszerelését 700 löveg és aknaverő, 140 könnyű páncéltörő löveg, 27 harckocsi és 20 repülőgép képezte. A haditengerészetnek mintegy 79 kisebb hajója volt. A Japán területén állomásozó amerikai csapatok létszáma 101.500 fő körül volt és három gyaloghadosztályból, egy páncélos felderítő ezredből és egy önálló harccsoportból állt. A fegyverzethez 1081 löveg és aknavető és 500 harckocsi tartozott. A légierőben100 bombázó, 600 vadász és 300 egyéb feladatú (felderítő, szállító, stb) volt. Az USA haditengerészetnek 1 repülő-anyahajója, 2 cirkálója, 12 rombolója, 4 tengeralattjárója és kb. 230 egyéb feladatú (partraszálló, aknarakó, és szedő, stb.) hajója és 120 repülőgépe volt a térségben. A Koreai Néphadsereg összlétszáma 1950. júniusában kb. 135.500 fő volt (benne 18.000 fős határőrséggel). A szárazföldi csapatok állományába hét lövész- és három tartalékhadosztály és egy harckocsi dandár a fegyverzetükhöz pedig 1500 löveg és aknavető, 150 harckocsi és rohamlöveg tartozott. A háború folyamán ezt az erőt kibővítették. A légierőt egy vadászrepülő-, egy csatarepülő-hadosztály, valamint egy kiképző dandár képezte (240 db harci repülőgép). A haditengerészetnek mintegy 25 kis hajója volt. Az erőviszonyok a haditevékenységek kezdetekor a Koreai Néphadsereg számára voltak kedvezőek, amelyek szerint a fő, phenjani, irányban, gyalogságban 1,4-szeres, harckocsikban 5,5-szeres, repülőgépekben 1,2-szeres fölényben voltak a déliekkel szemben.

A HÁBORÚ LEFOLYÁSA

A koreai háború hadicselekményei 1950. június 25-én hajnalban kezdődtek határmenti provokáció formájában, majd a KNDK erői mentek át támadásba és 28-án már elfoglalták a déli fővárost, Szöult. A dél-koreai erőket a határozott csapások gyors visszavonulásra késztette és már a kezdetben mintegy 40.000 főt vesztettek halottakban, foglyokban stb. Az USA kormány még június 25-én este olyan döntést hozott, hogy belépnek a háborúba a KNDK ellen és Truman elnök már 27-én elrendelte a Japánban levő erők egy részének a partraszállását Dél-Koreában. Az amerikai csapatok július 5-én már harcba léptek a Kum folyónál. A polgárháború jellege ezzel megváltozott, különösen annak következtében, hogy ENSZ határozat következtében más országok is bekapcsolódtak. (A Szovjetunió ugyanis bojkottálta a Biztonsági Tanács ülését, így nem tudta megvétózni a KNDK-t agresszorként elitélő határozatot.) A KNDK azonban újabb erők bevetésével augusztus közepére már Korea 90 százalékát elfoglalták és a negyedik támadó hadművelet eredményeképpen az amerikai és dél-koreai csapatokat a koreai-félsziget déli csücskébe Puszan körzetébe, szorították vissza (az ún. puszáni hídfő Dél-Korea kb. 10 százalékára terjedt ki). Az észak-koreaiak augusztus második és szeptember első fele folyamán azonban már többször is hasztalanul próbálkoztak a hídfő felszámolásával és kb. szeptember közepére az erőviszonyok a déliek, javára változtak meg, főleg az amerikai teljes légi és tengeri uralom kialakulása eredményeképpen. Az északiak védelembe mentek át. Mac Artur USA tábornok (aki az összes ún. ENSZ erők parancsnoka volt) felismerve a kedvező helyzetet, az előzőekben kidolgozott terveknek megfelelően, 1950. szeptember 15-én Dél-Korea nyugatai partvidékén, Incsonnál egy tengeri deszantot (a megerősített 10. amerikai hadtestet) szállított partra. Másnap a puszáni hídfőből az USA 8. HDS indított támadást. Az ellentámadás célja az volt, hogy találkozó irányú csapásokkal megsemmisítsék az észak-koreai erőket, majd elfoglalják egész Koreát. Az ellentámadás sikeresen bontakozott ki és a déli erők október 19-én már Phenjant is, elfoglalták, majd október 26-án kis erőkkel észak-nyugaton elérték a koreai-kínai határt. A Kínai Népköztársaság 1950. októberében mintegy 200.000 fős „önkéntessel” bekapcsolódott a háborúba és az egyesült kínai és KNDK erők ellentámadást hajtottak végre és 195l. január közepéig ismét elfoglalták Szöult. Az ezt követő téli, valamint az 1951-es tavaszi hónapokban a hadviselő felek a 38-as szélességi foktól északra és keletre hajtottak végre hadműveleteket. A felek még 1953 közepéig folytattak aktív harctevékenységet, arra számítva, hogy kedvezőbb tárgyalási pozíciókat szerezzenek maguknak.

Az arcvonalon lévő csapatok állománya 1951 végén: a kínai „önkéntesekkel”, a KNDK erői 1.200.000 fő, az ENSZ erők (90%-ban USA erők) 770.000 fő volt. A harcérintkezés vonala 1951. júniusa után lényegében az eredeti kiinduló vonalat képező 38. szélességi foktól némileg északra stabilizálódott. Állás jellegű háború alakult ki, amelyben döntő szerepet a légierő játszotta.

Több mint kétévi tárgyalások után 1953. július 27-én Panmindzsonban aláírták a koreai tűzszüneti egyezményt. Az ország két részre szakadva maradt, és ellentétes irányú fejlődést indítottak el. A háború folyamán összesen mintegy 2.400.000 fő volt a halottak, súlyos sebesültek, illetve az eltűntek száma.

A HÁBORÚ FONTOSABB TAPASZTALATAI

A koreai háború helyi háború volt, korlátozott hadszíntéren zajlott. A háború folyamán mindkét fél azokat a harctevékenységi formákat és eljárásokat alkalmazta, amelyek a második világháború folyamán kialakultak. A háború első időszakára a nagyfokú manőverező hadműveletek, a végsőre pedig az állásháborús tevékenység voltak jellemzőek. A szemben álló felek egyaránt alkalmazták a támadó és a védelmi harceljárást.

A KNDK (és a kínai) erők a szovjet tapasztalatokat, és harcászati elveket alkalmazták, melyet jó érzékkel kombináltak a terület erdős-hegyes és földrajzi viszonyainak lehetőségeivel. Az ellenség légi fölényét például a barlangok, alagutak széleskörű alkalmazásával igyekeztek ellensúlyozni. Kihasználták az ellenség gyengeségeit, pl: a technikai eszközök tömeges alkalmazása az utakhoz kötötte az amerikaiakat, ezért a járható irányokban az erők kisebb részével lekötő tevékenységet folytattak, míg a főerők átkarolásokat és megkerüléseket alkalmaztak. Erőltették az éjszakai harcot, mert itt nem érvényesült a légi fölény. A haditechnikában főleg a második világháborús szovjet fegyvereket alkalmazták. Itt kerültek először harci alkalmazásra a szovjet első sugárhajtóműves repülőgépek a MiG-15-ök. Igen jelentős volt a Szovjetunió és a többi akkori szocialista ország, anyagi-technikai támogatása a KNDK számára. Hazánk egy orvos csoportot és más anyagokat küldött a koreaiak segítésére.

Az amerikaiak és a déliek a második világháborúban felhalmozott amerikai tapasztalatokat hasznosították. Az amerikaiak a győzelem érdekében váratlan és meglepő támadásra törekedtek, és a szárazföldi erők tevékenységét összehangolták a légi- és haditengerészeti erők tömeges alkalmazásával. Támadás indítására akkor vállalkoztak, ha jelentős erő és eszközfölénnyel rendelkeztek, melyet rendszerint igen erős légi és tüzérségi előkészítés előzött meg. A védelmet rendszerint önállótámpontok rendszerére alapozták, az állásháború kialakulásával a mélyen lépcsőzött összefüggő védelmi rendszer vált jellemzővé. Az amerikaiak is főleg a második világháborús fegyvereket és technikát alkalmazták. Újként jelent meg az arzenálban a csapatszállításra alkalmas helikopter, a hajófedélzetről indítható rakéta, a „felperzselt föld”taktikájának megfelelő napalm és más gyújtóeszközök alkalmazása. Jelentős anyag és személyszállítási feladatot látott el az USA-Japán-Dél-Korea között működő légihíd.

A koreai háborúban a felek „önmérsékletet” tanúsítottak, a harmadik világháború elkerülése közös érdekké vált! A Szovjetunió pl. néhány pilótától eltekintve közvetlenül nem avatkozott be, Kína formálisan csak „önkénteseket” engedett Koreába, az USA-ban a legendásan harcias (az atombomba bevetését is szorgalmazó) Mc Arthurt leváltották főparancsnoki beosztásából.