A hadtudomány a helyi háborúkról

A második világháborút követően a nemzetközi kapcsolatokban több nagyjelentőségű változás következett be. Ezek közül meghatározóak voltak, hogy Németország és Japán vereségével politikai és gazdasági erejük jelentősen csökkent, új erőcsoportosulások alakultak ki, egyrészről az USA és Nyugat-Európa, másrészről a Szovjetunió és a csatlós szocializmust építő országok részéről. Gyakorlatilag a világ tartósan kétközpontúvá vált. A háború után a másik nagy változást a gyarmati rendszer szétesése és ennek eredményeként az úgynevezett „harmadik világ” kialakulása jelentette. Néhány év alatt 110 állam vált ki a gyarmati rendszerből, ami a föld lakosságának 55-60 százalékát tette ki. A gyarmati rendszer megszűnését elősegítette, hogy a háború során a függő országokban nagymennyiségű fegyver és kiképzett katona halmozódott fel, amelyek nemzeti hadsereggé szerveződtek és a háborút követően fegyverrel, követelték függetlenségük elnyerését, ami egy sor háborús konfliktust eredményezett a volt gyarmatosítókkal. Ezekben, a konfliktusokban a nagy gyarmattartó birodalmak, mint Anglia, Olaszország, Franciaország, Belgium, Hollandia és Portugália sorra elvesztették domíniumaikat. Ezek a helyi háborúk és katonai konfliktusok a világháború utáni nemzetközi kapcsolatok részévé váltak. A függetlenségi harcok mellett gyakran jelentkeztek háborús okként az új államok közötti területi viták, illetve vallási különbségek is.

Kende István a háború fogalmát a következő képen definiálta:

a.)    „Két vagy több szembenálló fegyveres fél legalább egyike állami irányítás alatt álló fegyveres erőkkel, kormányhadsereggel vagy más reguláris kormányzati alakulatokkal, vesz részt a harcban.

b.)    Mind két fél tevékenysége központilag irányított, szervezett formát ölt, míg ha ez a szervezett forma a szervezett és irányított fegyveres védekezést vagy stratégiai tervek alapján végrehajtott módszeres rajtaütéseket (gerilla hadműveletek, partizán hadviselés) jelenti is.

c.)    a fegyveres tevékenység nem spontán, szórványos összeütközésekből, hanem mindkét fél részéről kidolgozott stratégiai, tervezés alapján végrehajtott, szisztematikus fegyveres tevékenységből áll, folyjék bár az adott háború egy vagy több ország területén, huzamosabb vagy rövidebb ideig.”

A helyi háborút ettől eltérően, viszonylag korlátozott politikai célok jellemzik, ami alapján bizonyos mértékig behatárolt méretű haditevékenységről beszélhetünk, ami sajátos hadászatot és harcászatot feltételez, a fegyveres harc eszközeinek mérlegelt alkalmazásával. Ezzel a meghatározással párhuzamban tehát a helyi háború korlátozott méretű haditevékenységeket feltételez. Ezek a korlátozott méretek azonban inkább a behatárolható földrajzi térségre és a részt vevő erők nagyságára vonatkoznak, mintsem a haditevékenységek idejére, a haderőnemek, illetve a fegyvernemek szerepére.

A helyi háború meghatározás helyett nyugaton inkább a korlátozott háború (limitid war) fogalmát használják, amelyben a résztvevő felek tudatosan korlátozzák a kitűzött célokat, a konfliktus kiterjedését és az alkalmazott fegyvereket. Ebbe a fogalomkörbe tartozik a katonai konfliktus kifejezés is, de a gyakorlatban nem könnyű különbséget tenni a különböző meghatározások között. Nem egy esetben a katonai konfliktusok megelőzik a háborúkat, vagy háborúba csapnak át, illetve kísérőivé válnak.

Az Egyesült Államokban a 80-as évek végén megjelent az alacsony intenzitású konfliktus (low intensity conflict – LIC) fogalma. Ez tartalmilag a hagyományos háborúnál kisebb összetűzést feltételez. Ez a konfliktusforma lokalizálható és általában a harmadik világ térségeire jellemző, de minden pillanatban magába rejtheti egy globális háború csíráját is.

A helyi háborúkat a következő szempontok alapján osztályozhatjuk:

1.       Méretei szerint:

¾     a résztvevő felek (országok) száma;

¾     a hadműveleti terület kiterjedése;

¾     a résztvevő erők mennyisége

¾     a konfliktus időtartama.

2.       Az alkalmazott erők minősége szerint:

¾     reguláris csapatokkal megvívott háború;

¾     reguláris és irreguláris erőkkel megvívott háború.

3.       A háborús terület földrajzi meghatározása szerint:

¾     egyazon földrajzi térség államai közötti háború;

¾     a világ különböző térségeibe tartozó országok közötti háború.

A következőkben felsoroljuk, a teljesség igénye nélkül, a különböző földrajzi térségekben lezajlott nagyobb méretű helyi háborúkat és katonai konfliktusokat időrendi csoportosításban.

            Helyi háborúk és katonai konfliktusok 1945-1990 között

            Európában:

A görög polgárháború (1943-1949)

A kelet-berlini felkelés (1955)

A magyar forradalom (1956)

Csehszlovákia megszállása (1968)

A ciprusi kérdés (1955-1977)

Észak-Írország (1969-től)

A jugoszláviai polgárháború (1991-től)

            A Közel- és Közép-Keleten:

Az első arab-izraeli háború (1948-1949)

Szuezi invázió (1946-1957)

A Libanon elleni háború (1958-1983)

Az 1967-es arab-izraeli háború (1967)

A jordániai polgárháború (1970)

Az 1973-as arab-izraeli háború (1973)

Az Irak-iráni háború (1980-1987)

Az öböl-háború (1991) „A Sivatagi Vihar”

            Afrikában:

Az algériai forradalom (1954-1962)

A nigériai polgárháború (1966-1970)

Polgárháború Kongóban (1960-1971)

Angolai háború (1961-1975)

Szomáliai és ogadeni háború

Háború Eritreában

            Ázsiában:

A kínai polgárháború (1949-ig)

Indokínai háború (1946-1954)

A koreai háború (1950-1953)

Kínai-indiai határháború (1962)

A vietnami háború (1964-1975)

Az indiai-pakisztáni háború (1965)

A kínai-szovjet határkonfliktusok (1969-1980)

Kína Vietnam elleni háborúja (1979)

Az afganisztáni-szovjet inváziós háború (1980-1989)

            Közép- és Dél-Amerikában:

Guatemala elleni invázió (1954)

A kubai forradalom (1961-62)

Dominika elleni USA támadás (1965)

A Falkland-szigetekért folyó háború (1982) „Anglia és Argentína között”

Az USA inváziója Grenada ellen (1982)

A legjelentősebb helyi háborúk a katonai elmélet szinte minden területét gazdagították és gazdagítják, megismerésűk elősegíti a tisztek szakmai felkészítését. A bevetett kötelékek nagyságának, összetételének változásai; az alkalmazott új harcászati-hadműveleti módszerek, eljárások; a vezetés új technikai szervezeti lehetőségei, a megjelenő legújabb harci-technikai eszközök stb., mind-mind új információkat tartalmaznak az értékelő szakember számára. Egy helyi háború katonai, hadművészeti szempontú értékelésénél az alábbi területeket kell figyelembe vennünk:

¾     a háborús térség katona-földrajzi értékelését;

¾     a szemben álló felek erejét, elhelyezkedését, felszereltségét, stb.;

¾     a szemben álló felek szándékát, terveit;

¾     a hadműveletek lefolyását;

¾     tapasztalatok, értékelését.

A következőkben vizsgált háborús konfliktusok minden esetben, katonai-szakmai szempontból, valami újat hoztak a hadművészet története számára. Vizsgálatukat ezért tartottuk szükségesnek. A terjedelmi korlátok miatt a háborúk lefolyását, eseményeit csak a legszükségesebb mértékben mutatjuk be, és a tapasztalatokból is a legfontosabbakat említjük. A részletes megismeréshez szükséges áttanulmányozni dr Horváth Csaba alezredes egyetemi docens „ Az 1945 utáni legjelentősebb helyi háborúk és azok tapasztalata.” című egyetemi tankönyvét. Tananyagunkban bemutatjuk a koreai-, a vietnami-, a harmadik és negyedik arab-izraeli, az Irak-iráni, az angol-argentin, az afganisztáni-szovjet és az öböl-háborúkat. A politikai és társadalmi háttér ismertetésével csak egyes helyeken, nagyon rövid terjedelemben foglalkozunk.